Népművészet I.

Előszó

Nagyon nehéz pontos és kielégítő választ adni arra a kérdésre, hogy mi a népművészet, és miért tanulunk népművészetet. A nép, a magyaroknál a földművelő parasztok és a velük együtt élő iparosok, pásztorok tárgyaiból, használati eszközeiből álló sajátos tárgyi világ leírásával, vizsgálatával, rendszerezésével foglalkozó tantárgy a népművészet. Nagyon egyszerű lenne az összetett szó szétválasztásával magyarázni a tartalmát: népművészet = a nép művészete. így nem is egészen igaz, mert a népművészeti tárgyak készítői, alkotói soha nem nevezték és nem tekintették művészetnek, amit csináltak, ezt a fogalmat jó száz éve használjuk, tehát már az utókor találta ki. A festő, aki valakinek az arcképét megfesti, a szobrász, aki egy síremlék plasztikáját faragja, az építész, aki egy kastély terveit készíti - tehát a művészek egy bizonyos esztétikai igény szolgálatában valamely műalkotás létrehozásán fáradoznak. A faragó pásztor, a hímző asszony, a korongozó fazekas olyan tárgyakat készít „csak", amelyeket használni fognak. A pásztor a csanakkal vizet merít majd, és iszik belőle, a ház öltözékének része lesz a hímzett lepedővég vagy halotti lepedő, a korongozott köcsögben tejet lehet majd tárolni. A felhasznált anyagok csaknem teljesen az adott tájon, a természetben találhatók. A tárgyak formája a használati igény szerint évszázadok során alakult ki kézműves eljárással. Vissza