Előszó
A népművelési szervek gazdálkodásának irányítása, ellenőrzése sajátos, jelenleg még nagyobbrészt csak gyakorlati szakismereteken alapszik. A felszabadulás után e szervek egész sora (film- és...
Tovább
Előszó
A népművelési szervek gazdálkodásának irányítása, ellenőrzése sajátos, jelenleg még nagyobbrészt csak gyakorlati szakismereteken alapszik. A felszabadulás után e szervek egész sora (film- és kiadóvállalatok, színházak, szórakoztató vállalatok, művelődési házak, könyvtárak stb.) került állami kezelésbe, gazdálkodásuk pedig - amelynek központi, állami vezetése jelentősebb hagyományra nem támaszkodhatott - része tervgazdálkodásunknak. A tapasztalatok hiánya, a lényegében teljesen új feladat - az államosított vagy az újonnan létrehozott intézmények ügyvitelének megszervezése - nehéz feladat elé állította a népművelési munka állami irányítóit. A népgazdaság számos területén speciális elméletek alakultak ki és ezek csak közvetve hatottak a népművelési ágazatra. Ez a könyv, a maga külön rendeltetésénél fogva, még nem léphet azzal az igénnyel olvasói elé, hogy elméleti következtetések levonására, vagy akár csak általánosításokra is vállalkozzék. Mivel azonban az egyes népművelési szakágazatok gazdálkodásának ellenőrzését tárgyalja, s fejezeteiben olyan sajátosságokra is rámutat, amelyek a közgazdasági ismereteket, illetve azok alkalmazási körét bővíthetik, úgy gondoljuk, hogy a gyakorlati kézikönyv szerepén túl bizonyos elméleti összefüggések, sajátos törvények megértéséhez kiinduló pontul szolgálhat. A kulturális szervek szolgáltatásai, termékei természetesen egészen más jellegűek, mint az ipar termékei. A művészi alkotás, a könyv, a színdarab, a film a szórakozáson kívül az emberek műveltségét, ízlését, szép iránti érzékét fejleszti, tehát az életszínvonal-igény kielégítésében betöltött szerepükön felül a tudatfejlesztés legfontosabb eszközei is. Az emberek gondolkodásmódjának átalakításához, újjáformálásához szükséges anyagi eszközök ésszerű felhasználása olyan befektetés, amely később - bár viszonylag hosszú idő után - megtérül. Mindez meghatározza azt a speciális ellenőrzési munkát is, amelyet ezek a követelmények megkívánnak. Az iparban a számok és normák természetszerűleg többet mondanak a revizor számára, mint a művelődés bármely ágában, ahol a „termék" iránti kereslet, a számokban is megnyilvánuló anyagi siker még nem biztos, hogy egyben kulturális eredményt is jelent. Az emberek tudatának, műveltségének, esztétikai érzékének fejlettségi fokától függ, hogy mit ítélnek meg helyesnek vagy mi tetszik nekik. Az anyagilag sikeres alkotások elbírálása - ha úgy tetszik revizori értékítélete - tehát attól függ, hogy a műveknek a szocialista társadalom fejlődésére milyen fokú tömeghatása van. Ha ez hiányzik, vagy éppen ellenkező irányú tendencia nyilvánul meg bennük, akkor a számok (az üzemi vagy vállalati eredmény, az állami támogatás csökkenése, a terv- és tényszámok látszólag kedvező alakulása stb.) nem a kitűzött kultúrpolitikai célt jelzik. Ugyanakkor persze az anyagilag eredménytelen művészi munka igen sokszor kultúrpolitikai és művészi tekintetben is eredménytelen lehet.
Vissza