Népműveléselmélet I.

Előszó

Miért van szüksége a népművelésnek elméletre? A kérdés nem indokolatlan, hiszen a közvéleményben sokáig olyan felfogás érvényesült, hogy a népművelés csupán szervező tevékenység. Nem más, mint a tömegek számára a kultúra közvetítése, ehhez pedig ötlet, ügyesség, lelkesedés és fáradhatatlan szervezőképesség kell. Az elmélet bármily tetszetős érveket is produkál, lényegében elvont és önkényes spekuláció, gyakorlatilag nem hasznosítható. Az ehhez hasonló és előítéletekkel terhes vélemények általában abban tévednek, hogy az elmélettől pontosan követhető előírásokat várnak, s mert ezt nem kapják, feleslegesnek ítélik megállapításait. Az elmélet azonban sohasem lehet szabálygyűjtemény, nem adhat recepteket a népművelési munkához. Nem szolgálhatja ki a gyakorlat szakembereit oly módon, hogy felmentse Őket tennivalóik elemzésétől. Az elmélet - marxista felfogás szerint - valóban elkötelezett a gyakorlattal szemben, de ez a kapcsolat nem munkamegosztás olyan értelemben, hogy az elmélet megmondja, mit s hogyan kell tenni, a gyakorlat pedig végrehajtja azt. A két terület összefüggése sokkal szorosabb: ahogy az elmélet nem mentesülhet a gyakorlat problematikájának gondos tanulmányozásától, tapasztalatainak figyelembevételétől, majd a gyakorlati következtetések levonásától, úgy a gyakorlat sem attól, hogy eltekintsen az elmélet állandó tanulmányozásától, s az elméleti megállapítások alkotó felhasználásától. Az elmélet a népművelésben is arra hivatott, hogy a gyakorlat törvényszerűségeit keresse, és a tapasztalatok általánosításával új felismerésekig jusson. Nem öncélú tehát, mert problémáit, bizonyítékait a gyakorlatból veszi és összegező következtetései - legalább közvetve - oda kell, hogy mutassanak. Sőt igazát is a gyakorlat bizonyíthatja vagy sem. Hangoztatnunk kell azonban a kapcsolat másik oldalát is: a gyakorlat elmélet nélkül alkalmi ötletek, önkényes elképzelések sora lesz, amelyben a törvényszerűségek fel nem ismerése azok állandó megsértésével járhat együtt. Ezért a népművelés gyakorlatának, ha csak nem akar az ösztönösség és a voluntarizmus talaján maradni, ötvöződnie kell az elmélettel. Vissza