Népművelés 1989. november

Előszó

Kedves Olvasónk!
Szabadság, demokrácia, önkormányzat, benne a közművelődés és az egyén (l. szabadművelődés) szervesen összetartoznak, s egyúttal korunk, társadalmi fejlődésünk legidőszerűbb kérdéskötegét alkotják, melynek megoldásából most a NÉPMŰVELÉS is igyekszik kivenni a részét. Akik olvassák ezt a lapszámot, látni fogják, hogy ezúttal (is) inkább "alulnézetből" közelítünk a problémához, ám ezt aligha kell különösebben indokolnunk, hiszen végén csattan az ostor - ott érzik leginkább a szabadság hiányát vagy meglétét, ott fogalmazódnak meg legnyilvánvalóbban a sérelmek, a vágyak és a szabadság szándékai is. Ne vádoljon ezért bennünket senki népies elfogultsággal, holmi "narodnyiksággal", amikor főként a falvakban néztünk szét: hogy is állunk az önkormányzattal, önigazgatással, és önállósággal? Jogosan tettük, mert ott sújt és éget legfájóbban e probléma, s ott kell szabadulni is tőle, minél hamarabb. Természetesnek tartjuk azt is, hogy a népművelő - vagy akár az utca embere - oldaláról, az ő szemükkel is láttassuk: hol tartunk ma az önkormányzattal és lehetőségeivel. Bár csak szőrmentén, érintjük mindennek a szakmai vonatkozásait is, tüzetes kifejtését azonban tartósan feladatunknak tekintjük, s a jövőben folyamatosan és tüzetesen utánajárunk. Reméljük, hogy sikerül - egyik interjúalanyunk szavával élve - impulzust adnunk; mert ez az egyik legfőbb szándékunk. S ettől még a halál sem tántoríthat el bennünket, mint elhunyt és fájdalmasan hiányzó munkatársunk, Znorovszky Attila itteni, félbeszakadt írása tanúsítja. Vissza