Népművelés 1988. november

Előszó

Kedves Olvasónk!
Bizonyára értesült már róla - ha nem is a NÉPMŰVELÉS-ből -, hogy a közgyűjtemények és a művelődési otthonok közművelődési dolgozói harmincszázalékos béremelést követeltek, egy hónapi várakozással, s ha addig nem kapnak érdemi választ, akkor afféle munkalassító sztrájkba kezdenek: némely napokon nem nyitják ki intézményeiket, vagy csak részlegesen "üzemeltetik". Hát igen. Keményedik az érdekérvényesítés... De milyen is a népművelősors? Az e hírrel szolgáló tévéadásban nyilatkozó kollégánk szavaiból ugyanis kiderült, hogy alighanem akkor is kénytelenek lesznek zárva tartani némely napokon, ha az illetékesek teljesítik kívánalmaikat, mert hovatovább úgysem telik fűtésre, világításra stb. Ilyen tragikomikus a népművelősors. pedig fölbuzdulva a szakszervezeti példán már-már azon tanakodtunk, hogy mi is munkalassító sztrájkba fogunk, így tiltakozván lapunk egyre későbbi megjelenése miatt. Csak ház nem tudunk sztrájkolni a nyomdák és még ki tudja, kik-mik eme bánásmódja ellen, mert éppen az lenne fegyverünk az érdekérvényesítésben, ami ellen tiltakozni szeretnénk: a megjelenés csúsztatása, késleltetése. Mivel folyton késve állítják elő lapunkat. Hiába, no - ez is tanúsítja -, össze vagyunk nőve a szakmával, osztozunk vele jóban-rosszban.
Persze egy kis jóindulatra van csupán szüksége a kedves Olvasónak, s máris úgy foghatja fel e (több) hónapos késéseket, mintha munkalassító sztrájk okozná őket. A nyomda ily módon azáltal, hogy nem nyomja lapunkat, tulajdonképpen "sztrájkol" - helyettünk. Talán nem is sikertelenül. S mire ez a kegyes csalás (legalábbis lapunkból) kiderülni, már rég vége van minden bajnak. Mi pedig - egy minisztériumi folyóirat munkatársaihoz illően - megússzuk a sztrájkot.
Már csak az a kérdés: mit szól ehhez Ön, kedves Olvasónk? Hiszen csak Önben reménykedhetnek: a szerkesztők Vissza