Népművelés 1988. április

Előszó

Kedves Olvasónk!
Itt a tavasz - a NÉPMŰVELÉS munkatársai is szívesebben kelnek útra, hogy híreket szerezzenek az ország minden tájáról. Kaptározás - így hívjuk magunk között ezt a munkát, s mint a méhek (olykor inkább mint a darázs) akarunk reagálni mindarra, amit begyűjtünk. E kirajzásban olvasóink is sokat segíthetnek, jelezvén, hol virágzik a közművelődés - vagy hol nem ártana megcsipdesni egyet-mást. "Hívásra házhoz megyünk" - mondhatnánk is akár -, ha persze van miért. Hogy ezt eldöntsük, nem elég csupán a mégoly díszes meghívó sem, szükségeltetik hozzá egy kis "ízminta" is. Olykor bizony a legjobb szándékkal sem állapítható meg egy rendezvény címéből vagy közreműködőiből, még kevésbé a helyéből és időpontjából, hogy érdemes-e, számot tarthat-e közérdeklődésre. S mennyivel érdekesebb manapság a rendezvények helyett új gondolatokról, közös problémákról írni, s kiváltképp arról, hogyan születik egy társaság vagy egyesület, vagy egy új közösség, amely pl. faluházépítésbe fog, s hogy az miként sikerül, honnan rá a pénz, a munka, mi lesz a rendeltetése, kik segítik, mik gátolják. Persze érdekes azért a szép előadás is, főként, ha abban is van valami új vagy időszerű: tartalmában, formájában elgondolkodtató vagy éppen szokatlan.
De hiszen ezt már sokszor elmondták, leírták a reklám és a propaganda szakemberei. Mégis újra meg újra ismételnünk kell, mert még a hírnek, tudósításnak szánt, hozzánk beküldött írásokból is éppen a lényeg hiányzik olykor, s inkább a repülőtéri protokolláris híradó képsoraihoz hasonlítanak. A miértek és a hogyanok adják a hírek-tudósítások ízét-zamatát, színét-virágát pedig a stílus, sava-borsát meg a szerkesztés - és persze egy-egy jól sikerült fényképfelvétel. Ilyeneket várnak rendszeres vagy alkalmi tudósítóiktól a szerkesztők. Vissza