Népi vászonszövés (dedikált példány)

Előszó

A NÉPI VÁSZONSZÖVÉS jegyzet összeállításában és magyarázataiban a tanítás, a művészetoktatás szempontja vezetett, használható tankönyvet kínálni a szövőhagyományt felvállaló és azt tovább vivő alkotóknak.
Célom az volt, hogy a magyar népművészet szövőhagyományára, annak szépségeire felhívjam a figyelmet és hozzásegítsem az alkotókat a szövés és tervezés egyszerűbb és bonyolultabb műveleteinek megértéséhez.
Nemcsak az értelemhez, de az érzelemhez is szólni kívántam. A tananyag természetesen kiegészíthető további új, aktuális témákkal. Meggyőződésem, hogy a gyakorlati munkák során válik az elméleti ismeretanyag élő népművészetté. Művészeti egységre és a tematikában a fokozatosság elvének betartására, a közérthető kifejezések közlésére és nem a textil szakkifejezések csillogtatására törekedtem.
Igyekeztem a technikai témákból mindazt nyújtani, ami a művészi kifejezési forma szempontjából feltétlenül szükséges.
Az illusztráció kiválasztásában a kísérleti szövő tanfolyamok anyagából válogattam néhányat, melyeknek nemcsak szemléltetés a célja, hanem annak bizonyítása, hogy az elmélet alkalmazható és realizálható a munkák kivitelezésében.
Szeretném ha ez a jegyzet gondolatébresztő és tettre serkentő segédeszköz lenne, mely nem menti fel az alkotót az önálló kezdeményezés alól, sőt feltételezi az aktív tervező magatartást, a kezdeményezést, a hagyomány olyan szakszerű átírását, amely korunk ízlésének és esztétikai követelményének is megfelel.
Dr. Flórián Mária etnográfus szakmai megjegyzéseit hálásan vettem figyelembe, mert hozzáértését autentikusnak fogadom el.
Nem a népművészet, a népi szövés megítélésében foglaltam állást, hanem olyan jegyzettel szerettem volna az eddig megismert szövő szakirodalmat kiegészíteni, mely a gyakorló tervező és kivitelező művésztanár aspektusából közelíti meg a szőttesek mai igényű megformálását.
Az elmélet ha gyakorlattá válik, bizonyítani képes elgondolásaim elfogadhatóságát.
Budapest, 1995. Bakay Erzsébet Vissza