Népi válság, népi Magyarország

Előszó

Marxék falun Miközben a képviselőház mentelmi ügyeket tárgyal, népjóléti botrányaktákon rágódik, miközben az egész közélet tetszhalott életet él, miközben a központi motor, a kormányzat politikai irányítása szellemileg és lelkileg kiszáradt, fogékonytalan bürokraták, garasos sparmeisterek, nagyképű és könyörtelen adókapacitások kezén van, miközben egy hüdéses folyamat bénulása nehezedik a lelkekre, a cselekvőképességre, sőt maholnap a gondolkozásra is, az élet meg nem áll, sőt a viszonyok nyomása alatt feszültsége egyre nagyobb lesz, egyre türelmetlenebb. A statáriális intézkedések, látszatra, a minden mindegy apátiáját borítják a közszellemre. Akik ezt kifundálták és fenntartják, azt hiszik, hogy a nyugtalanság, az elégedetlenség csak demonstratív formák közt nyilatkozhatik meg s csak akkor veszedelmes, ha hangosan ordít, ha zászlókat, lampionokat hordoz. Azt hiszik, ha lefojtják, eltiltják a hangos, demonstratív életet, ezzel a nyugtalanság forrásait is betömték, a világ folyását is megállították, megmerevítették. Ugyanaz a balokoskodás ez, amely a háború alatt a vereség híreit eltitkolta, az elfojtott közszellem továbbfejlődésével nem törődött s azt hitte, hogy a hazudozással a vereség tényeit is meg nem történtekké teheti. Addig tartott akkor is az elfojtott, a hallgatás alá szorított nyugalom, a torkokra és szívekre visszavert kétségbeesés, míg végre szemébe kellett nézni s akkor már nem akadt senki, aki mert volna a szemébe nézni.
Idefenn kétségbeesett kísérletek folynak, hogy lehetne a meglévő pártok, töredékek, frakciók és a még egészen el nem használt, vagy már nem használt politikusok új csoportosításával fölszámoltatni, fölváltani a mostani rendszert, amelynek sivársága, tehetetlensége, passzivitása százszor kétségbeejtőbb, mint a Bethlenék nyílt, agresszív rosszasága volt. Új pártok fabrikálása folyik bizalmas vacsorázások közben, új pártoké, amelyek csak képviselőkből és politikusokból rekrutálódnak, se tömegek, se közvélemény nem áll mögöttük. Vissza