Előszó
Tisztelt Konferencia! Kedves Kollégák! Kedves Barátaim!
Mindnyájan tudjuk, bizonyos vagyok, hogy az itt lévő legifjabbak is, akik az említendő időben még az iskolák alsóbb osztályainak padjaiban...
Tovább
Előszó
Tisztelt Konferencia! Kedves Kollégák! Kedves Barátaim!
Mindnyájan tudjuk, bizonyos vagyok, hogy az itt lévő legifjabbak is, akik az említendő időben még az iskolák alsóbb osztályainak padjaiban ültek, hogy a vallási néprajz kutatóinak nem is nagyon régen számolniuk kellett azzal, hogy a legáldozatosabb és legeredményesebb munkát sem fogadja nyilvános elismerés, beleütközhetnek ideológiai természetű rosszallásba, mely eredetileg teljes mellőzésre ítélte a vallásosság kutatását vagy csupán a hivatalos ateizmus szempontjait alkalmazta. Történelmi mértékű nyereség, hogy ezek a törekvések kizárólagosan sosem érvényesülhettek. A tudományos megismerés folyamata sosem szakadt meg, jóllehet hosszú esztendőkre méltatlanul a félre állítás jutott osztályrészéül.
Kell-e még mindezeket a tényeket emlegetni, hiszen régen túl vagyunk rajta, kérdezheti bárki konferenciánk résztvevői közül. Valóban, ma már túl vagyunk a kutatás szabadságának megnyílása fölött érzett örömön. Egyre távolodunk azoktól az évtizedektől, amelyekben a vallási néprajz elzárt, majd elhanyagolt terület volt, és már tényleg nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy minden újabb kutatás hézagpótló, hiszen az eredmények magukért beszélnek, sőt a kutatás olyannyira kiterebélyesedett, hogy már nem alapozó, hanem építkező fázisban jár. Merem remélni és mondani, hogy túl van a kezdés avagy újrakezdés legtöbb nehézségén. Hasonló tudománytörténeti helyzetekben nem ritkán előfordul, hogy a megnyíló lehetőségek divatot teremtenek, ám az - a szó összetett jelentésének megfelelően - nem mindig hoz létre értékes, időtálló eredményeket. Hasonló jelenségek ezúttal is mutatkoztak. Ma már azonban megállapíthatjuk, hogy szakrális néprajzzal foglalkozni nem divat, hanem a néprajztudomány állandósult, egyenjogú ágazatának művelése. Különösen az egyetemi tanszékeken erős a képviselete, minek következtében megnőtt a tárgykörben szakdolgozók száma és ez a tendencia a jövőben valószínűleg folytatódik. Hasonló mondható a néprajzos muzeológusokról. Hangsúlyoznom aligha kell munkásságuk fontosságát, ami kiemelkedően jelentkezik az eltűnő tárgyi anyag megmentésében és a gyűjtemények bemutatásában, földolgozásában. Nagyszámú, nem tudományos munkahelyen dolgozó kutató és gyűjtő is foglalkozik vallási néprajzzal. Tevékenységük hozzájárul a teljességhez, szemléletesen tanúsítja, hogy a vallási néprajz viszonylag rövid idő alatt a magyar néprajzi kutatások egész intézményrendszerében megjelent, pozíciókat szerzett, önállósága kiépült.
Vissza