Népi műemlékek helye az európai integrációban

Előszó

Tisztelettel köszöntöm Önöket! Örömmel látom, hogy a télbe forduló időnek sem sikerült visszatartani Önöket a jelenléttől, bármilyen messziről érkezzenek is. Nagyon sokan vagyunk ma itt együtt. Mint a kiadott programban is látják, a konferencia kezdését nem így, legalább is nem általam tervezték a rendezők, az élet hozta így. Varga Kálmán elnök úrnak hosszú hetek óta szerepelt a programjában a konferencián való részvétel és higgyék el nekem, nem mulasztotta volna el, ha nem a jövő évi költségvetés tárgyalása szólítja el. Dobó Ágota vagyok, a Műemlékek Állami Gondnokságának általános-igazgatóhelyettese. Az intézmény a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egyik háttérszervezete, amely kultusztárcánál lévő állami tulajdonban maradó kiemelt műemlékeket gondnokolja. Ezek a kastély-együttesek, mint a fertődi Esterházy-kastély, vagy akár a sümegi püspöki palota, hogy egy település szomszédot említsek, a magyar kultúra, művelődéstörténet csúcsteljesítményeit jelentik, amelyekre méltán lehetünk büszkék az egész világ előtt. Ezt általában tudjuk, de mi van a népi emlékeinkkel, hogyan gondolkodunk róla, mit jelentenek számunkra? Alapvégzettségemet tekintve építész vagyok. Az építészetről azt mondják, hogy olyan, mint a megfagyott muzsika. Ez így is van. Ha például Eszterházára tekintünk, akkor ezt el kell fogadnunk. Ha hasonló párhuzamot akarnék vonni, azt mondanám, hogy népi építészetünk a fába, agyagba, kőbe merevedett anyanyelvünk. Amit közülünk bárki megért - valójában nincs benne magyarázni való. Hajnalban - idefelé autózva - Bicske és Sőréd között, a dombok mögül elkezdett kiemelkedni egy toronysisak. Vissza