Népi játékszín

Előszó

A népdalok diadalmas előretörése után a népi játékokon a sor, hogy elfoglalják méltó helyöket az új magyar nemzeti kultúrában. A népi játékokat nem hivatásos színészek adják elő, hanem a nép fiai. Szerepkönyv nincs, mert akik játszák, rendszerint az idősebbektől tanulták el és ha kiöregednek belőle, fiaiknak, unokáiknak adják tovább a szavakat, a dallamokat, néha a felszerelést is. A népi játékok ismerete nemcsak alkalmi szereplést jelent, még kevésbé divatos népieskedést, hanem mélyebb bekapcsolódást a nemzeti kultúrába: megbecsülését annak, amit századok magyarsága vall magáénak.
Tévedés volna azt hinni, hogy a földmíves nép játékos szokásai csak az ő sajátos szűk érzésvilágát tükröztetik. A népi játékok múltja a templomokba, a régi udvarházakba, sőt a királyi palotákba is felvezet. Urat és parasztot egyaránt érdekelte, mulattatta az. ami ma már csak a folklór üde színeiben él - ahol még megbecsülik. (A közölt Gergelyjárást mintegy száz éve játszották utoljára, a Balázs-járásnak csak az énekéi, a Pünkösdölésnek csonka töredékét ismerik ma.)
A szemelvények minden szava, minden dallama a nép szájáról való. Kevés esetben, ahol alkalmasabb szövegrész, vagy dallam kínálkozott, ugyanazon vidékre való változatokból vettünk kiegészítést. Ilyenféle változásnak a szájról-szájra vándorló szöveg is ki van téve. Az itt közreadott ,,színszerű" népszokások néprajzi értékénél összehasonlíthatatlanul fontosabb az ifjúság szempontjából, hogy az emberben lappangó színészi ösztönnek és tehetségnek legtermészetesebb kibontakozása éppen ilyen népi játékok előadásán keresztül történhetik. Éppen ezért szemelvényeink elsősorban az ifjúságnak szólnak. Vissza