Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán

Előszó

A magyar néprajztudomány történeti jellegét egy időben a néphagyomány közelebbi és távolabbi múltra visszatekintő motívumainak elemzése és alkalmazása fejezte ki, melyhez a más népek kultúrájából kiemelt analóg vonások összehasonlítása járult. Joggal hiányolja 1954-ben Gunda Béla az okleveles forrásanyagra épülő néprajzi szemléletű történeti részletkutatásokat, minthogy addig ezt a módszert rendszeresen és eredményesebben csak Győrffy István alkalmazta. Vajkai Aurél is inkább csak lehetőségként utal a házkutatásnak erre a területére a módszerek és feladatok ismertetése során. E tanulmányok megjelenése óta azonban - talán éppen a bennük kifejtett kritikai megjegyzések hatására - lényeges változás állt be, az írott forrásokat feldolgozó történeti kutatás az eddiginél tágabb teret hódított néprajzi irodalmunkban. Barabás Jenő tanulmányt is szentel a kérdésnek, ahol felvázolja az írásos források és a néprajzi kutatómunka viszonyát, amelynek eredményei a néprajzi kronológia megszerkesztésében hasznosíthatók. A néprajzi kutatás sajátos anyagai az élő hagyomány, a népi emlékezet és a kultúra megfigyelhető jelenségei képezik és ezt az anyagot más tudomány történeti szempontból nem vizsgálja. Az ilyen recens néprajzi anyag azonban időbeli elmélyítésre szorul, kívánatos a jelenségek történeti hátterének ismerete is. Ebből következik, hogy a néprajzi szemléletű történeti kutatás a mai anyagból indul ki és halad a kultúra történeti rétegei felé, pontosabban fogalmazva: a tárgyalás alapanyaga a néprajzi módszerekkel gyűjtött ismeretek együttese, amelynek a történeti anyag csupán hátteret adva, annak mélyebb megértését szolgálja.
Jelen dolgozatunk célja egy kisebb történeti forrásegyüttes bemutatása, elemzése és értelmezése, a múltból indulva el és onnan nem is nagyon elkalandozva, csak amennyire ezt a konkrét lehetőségek megengedik. Forrásaink adatainak a földrajzilag meghatározott területen belül a jelenhez nem sok köze van, a két időmetszet jelenségei tehát alig magyarázhatják, egészíthetik ki egymást. Az adatok a történész számára nem sokat mondanak, értelmezésük néprajzi ismeretek nélkül nehézkes és bizonytalan kimenetelű lenne. A források sajátos jellege tehát néprajzi elemzést igényel, dolgozatunk ezért történeti anyagra épülő néprajzi vizsgálat lesz.
Az egri érsekség gazdasági levéltára V. Classis I. részében (Acta Oeconomica - birtokigazgatási iratok) a 921. raktári szám alatt az Instructiones, contractus, conventiones, informationes provisorum (1763-1767) tartalmi megjelölésű iratcsomóban négy épületfa igénylés van, amelyet 1765-ben Demjén, Füzesabony, Kerecsend és Maklár lakossága adott be a földesúrhoz. Ilyen igénylést minden esztendőben és minden, az uradalomhoz tartozó falu nyújthatott be, de a többi igénylőlap a levéltári iratok többszöri selejtezésének eshetett áldozatul. Mindenesetre a hasonló jellegű iratcsomók átkutatása semmiféle eredménnyel nem járt, az időben legközelebbi épületfa igénylések 60-70 évvel később keletkeztek. Vissza