Előszó
2000. nyarán a Gyulyadombra fölsétálók, valamint az ott szafarizó különböző állatfajták - lámák, zebuk, emuk, tevék és birkák - különös, lenyűgöző, ugyanakkor pokolian félelmetes látványnak...
Tovább
Előszó
2000. nyarán a Gyulyadombra fölsétálók, valamint az ott szafarizó különböző állatfajták - lámák, zebuk, emuk, tevék és birkák - különös, lenyűgöző, ugyanakkor pokolian félelmetes látványnak lehettek meglepett szemtanúi: néhány torzonborz, ifjabb és idősebb, bőrkötényekbe, kesztyűkbe, nyakvédős csuklyákba, hőálló csizmákba, bakancsokba burkolózott szobrászművész (finn, USA-béli, angol, olasz, no meg természetesen magyar) sürgölődött ama kohó körül, melyet a kupi Ferro Öntöde gyártott a szervezők, Lugossy László, Kádár Tibor és a külföldi, avatott szakemberek kívánalmainak, leírásainak megfelelően.
Maga a tábor - ha hinni lehet a hajdani leleteknek - annyiban nem újdonság ezen a fertályon, hogy valamikor a rómaiak idejében már léteztek vasöntő műhelyek, korabeli "kohászatok", mivel túl hosszú és fáradalmas lett volna ideszállítani a birodalom szívéből avagy közelebbi tájékairól az ilyenfajta portékát. Nos, a lényeg, hogy sokak önzetlen összefogásával, támogatásával, mint a Nemzeti Kulturális Alapprogram, Veszprém Megye és Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Betekints Hotel és Vendéglő, az Állatkert, a már említett kupi Ferro Öntöde, a Jeruzsálem-hegyi Baráti Kör, Csaba Egon, a Két Művész Bt., első ízben létrejöhetett ez a szépséges, valóságos súlya szerint ugyanakkor "vaskos" tábor, néhány elszánt művész vállalkozásaként. Az előkészítő munkákat követően (a minták elkészítése, a megolvasztó, kiöntendő vasanyaghoz jó néhány kiszolgált fémkád összetörése nagykalapáccsal) az éjszakába nyúlóan szemlélhették a kiváncsiskodók a "bábák" sürgése-forgása közben sorra születő, bölcsőjükben izzó "vasbébiket"...
Vissza