Előszó
Már hagyománnyá vált, hogy a szállodai szakma egy-egy érdekes területét a Belkereskedelmi Továbbképző Intézet a Magyar Szállodaszövetség Oktatási Bizottságának közreműködésével kézikönyv formájában feldolgozza. Ezzel megteremti annak lehetőségét, hogy a szakma bármely területén dolgozók az önképzés e formáján keresztül hozzáférjenek az aktuális szakmai információkhoz, új, korszerű ismeretekhez.
A „Nemzetközi szállodaláncok és tagszállodáik Magyarországon" című kiadvány azonban, úgy gondolom, méltán tarthat számot a szakmán kívüli olvasóközönség érdeklődésére is. Tárgyszerűen, sok lexikális ismeretet nyújtva, mégis olvasmányosan vezeti az olvasót a szállodaipar integrációs folyamatának labirintusain át; segít fellebbentem a fátylat arról a - már-már misztikussá váló s korábban helyenként valóban „agyonhallgatott" - kapcsolatrendszerről, amelynek keretében szállodavállalataink külföldi szállodaláncokkal és nemzetközi férőhelyfoglalási szervezetekkel építettek és építenek ki kétoldalúan eredményes együttműködést. A „leleplezés" folyamán feltáruló igazság azonban igen egyszerű: e kapcsolatok tulajdonképpen mindennapos kereskedelmi ügyletek, szállodaipari licencvásárlások.
Még emlékszem, mennyi szakmai vita előzte meg és követte az első ilyen jellegű megállapodás aláírását 1965-ben. Napjainkban már aligha kétkedhet bárki is az „úttörők" törekvésének helyességében, különösen akkor nem, ha a közelmúltban megvalósult, illetve a közeljövőben elképzelt szállodafejlesztéseket megismerve vizsgálja az idegenforgalmi piacon kialakult helyzetet. Fővárosunk szállodai férőhelyállományának kétharmada 1982-ben már tagja lett valamilyen nemzetközi szállodai egyesülésnek, s ennek kézzelfogható előnyeit a hazánkba áramló turistamilliók is igazolhatják. E kapcsolatok és tagságok azt jelentik, hogy napjainkban a világ minden valamennyire is "jegyzett" városából közvetlenül is foglalható szállodai férőhely Magyarországon, s "nyitásunk" a nemzetközi turistaküldő területekre várhatóan változatlan intenzitással bővül a jövőben is.
A kézikönyvet olvasva önkéntelenül is arra gondoltam, milyen nagyszerű lenne, ha névhasználó szállodáink nemcsak egyszerűen adaptálnák a névadók legkorszerűbb szállodavezetési, igazgatási és üzemeltetési ismereteit, hanem alkotóan tovább is fejlesztenék azokat. Kristálytiszta forrásból meríthetnek: hazánk szállodaipara mindig is ismert, sőt elismert volt; számtalan olyan kollégánk dolgozik még ma is aktívan közöttünk, akik a legnagyobb örömmel és készséggel adnák át hatalmas tudásukat a fiatal, felnövekedő generációknak. S majd ha ezek a fiatalok ötvözik a klasszikus magyar vendéglátás legszebb hagyományait és módszereit a legújabb szállodaipari műszaki-technikai-technológiai ismeretekkel, akkor talán már nem is tűnik olyan utópikusnak az a reményem, hogy íródik majdan kézikönyv azzal a címmel is: "Magyar szállodaláncok külföldön" s akkor talán már nem is lesz olyan messze az az idő, amikor a Danubius, a Hungária vagy a Pannónia International adja át és el standardjait a külföldi vállalkozóknak...
Vissza