Nemzetközi közlöny 2007. július

Előszó

A Magyar Hivatalos Közlönykiadó nemes cselekedetre szánta el magát, amikor a Nemzetközi Közlöny periodika meghonosítását, illetve első bemutatkozó számainak közzétételét célul tűzte.
Az egységesülő Európában, az utóbbi évek főként közép-kelet-európai államainak az EU-hoz történő csatlakozásával még égetőbbé vált - a kiváló magyar történész: Szűcs Ferenc tipologizációjaként - Európa három történeti régiójának minőségi együttélése. Hans Georg Gadamer hívta fel a figyelmet: a sokrétű Európa - örökség és jövő c. esszéjében, hogy mit jelent: a másikkal élni, a másik másikaként élni, s ez természetesen érvényes népekre és államokra egyaránt. Erhard Busek a Közép-Európa gondolat egyik meghatározó képviselője ugyancsak azt hangsúlyozza, hogy az egységes Európa alkotóelemeit: a történelem teljes elfogadása és a különbözőség, mint az érdekesség forrása képezi, de ezek egyben gazdagságának a biztosítékai is. A soknyelvűség, mint a szellemi kulturális identitások megjelenítője pedig olyan adottság, ami hozzásegít ahhoz, hogy „jobbuljunk közép-európaivá", s ami azt is üzeni, hogy meg kell birkóznunk történelmünk, hagyományaink roppant töréseivel. Talán a legkifejezőbb az a megfogalmazás, hogy Közép-Európa nem állam, hanem kultúra és sors. Közép-Európa szellemi elv, amelynek lényeges jegye a közös görög-zsidó-keresztény örökség. „Közép-európai hazává jobbulni" azonban csak akkor lehet, ha mindenki tudja, mit jelent számára a haza. A gyökerekhez visszatérés az a szilárd pont, amihez viszonyítva szorgalmazzuk a párbeszédet és végezzük közös dolgainkat. Karl Jaspers szellemes formulájával: "haza ott van, ahol megértenek." Vissza