Nemzetközi környezetvédelmi és természetvédelmi egyezmények

Előszó

Az emberi közösségeknek a környezeti adottságoktól való függősége és az azokhoz szükséges alkalmazkodás mindenekelőtt a helyi tapasztalatokban, szokásokban, a megfigyeléseken és a kutatásokon alapuló szabályokban, előírásokban, szabványokban jelenik meg. Bizonyos környezeti hatások azonban túllépik a helyi közösségek, az országok határait és az azokkal kapcsolatos tapasztalatok hasonló vagy egyezményes eljárások kialakulására vezettek a hatékonyabb alkalmazkodás, illetve a káros következmények csökkentése érdekében.
Az emberi közösségek számára lényeges környezeti hatásokat kiváltó jelenségek egyaránt lehetnek természeti vagy emberi eredetűek. E hatások a távolabbi területekre ugyancsak a természeti környezet vagy az ember révén juthatnak el. A múltban már bizonyos mértékű szabályozást vagy egyeztetéseket kiváltó, természeti eredetű jelenségek között említhetjük például a hajókra veszélyt jelentő tengeri viharokat, míg a részben az ember által okozott káros hatások között bizonyos növényi kártevők nagy területeken történő elterjesztését. Ezekben az esetekben a nemzetközi megállapodások a káros következmények megelőzését, illetve elhárítását célozták.
Azonban olyan kiterjedt környezeti hatásokról, amelyek szükségessé tették volna az országok átfogóbb egyeztetéseit a legutóbbi évtizedekig nem volt szó. A környezeti megfigyelő rendszerek fejlődése, a természeti környezettel kapcsolatos tudományos kutatások eredményei, a nemzetközi együttműködés szervezeteinek kialakulása teremtették meg a regionális, majd a globális környezeti kockázatok és a közös érdekeltség felismerésének lehetőségét. Ezzel párhuzamosan a gazdasági tevékenységek olyan szintre jutottak, hogy egyes következményeik már akár az egész Földre kiterjedően módosíthatják a környezet állapotát.
„A nemzeti és a nemzetközi jogot gyorsan túlhaladják a fejlődés ökológiai alapjait érintő, növekvő léptékű hatások. A kormányoknak most át kell hidalniuk a jelentősebb réseket a környezettel kapcsolatos meglevő nemzeti és a nemzetközi törvények között, és meg kell találniuk az utat ahhoz, hogy felismerhessék és megvédhessék a jelen és a jövendő nemzedékek jogát az egészségüket és létüket kielégítő környezethez." (Brundtland, 1987)
A fentieken túlmenően, a környezet állapotára akkor fordíthattak - nemzetközi szinten - nagyobb figyelmet, amikor a nemzetközi politikai feszültség enyhült.
„A kelet-nyugati ideológiai konfliktus több mint egy emberöltőn át uralta a világot. ... Senki sem mondhatja meg teljes bizonyossággal, milyen lesz az új világrend. De ha ígéretes jövőt kívánunk teremteni az elkövetkező generációk számára, akkor óriási erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy megállítsuk a földi környezet pusztulását. Ez a feladat évtizedeken át meghatározza a világ gazdasági és politikai folyamatait. ... A hidegháború csatazajának elültével nagyon is nyilvánvalóvá kezd válni a természetpusztítás nagysága, s az is, hogy milyen keveset tettünk eddig ellene." (Brown, 1991) Vissza