Nemzetközi egyházi-etnikai-kisebbségügyi értekezlet

Előszó

1999. október 25-27. között tartott félixfürdői konferenciánk előadásait számos hozzászólás követte. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy az európai nemzetiségek, a kisebbségben élők, illetve a kisebbségi egyházak önazonosságának megőrzése nem csak az egyes kormányok vagy a különböző nemzetközi szervezetek, hanem kifejezetten az egyházak feladata is.
A nagyvárad-olaszi református templomban tartott megnyitó istentiszteleten és az ezt követő megbeszélések rendjén többször is kifejezésre jutott, hogy az etnikai kérdések és gondok megközelítésében feltétlen szeretetet kell tanúsítanunk, az igazság és a tolerancia szellemének meghonosításával. A jelenlevők méltán hivatkoztak az erdélyi vallási türelmesség és etnikai együttélés 16. századi példájára, amely a jó értelemben vett európaiság jegyében fogant.
Az európai kommunista diktatúrák bukását követő korszakban népeink - Krisztus megváltottjaiként - mindenféle erőszaktól mentes életet igényelnek. Szenvedést, diszkriminációt és erőszakos asszimilációt eredményező "törvényes" homogenizálás láttán keresztyéni kötelességünk a megszólalás. A félixfürdői konferencián elhangzott előadásokból és elemzésekből világosan kitűnt e kérdéskör teológiai tisztázásának igénye.
Egyházi-etnikai-kisebbségügyi értekezletünk anyagi támogatásáért ezúton fejezzük ki köszönetünket a Magyar Reformátusok Világszövetsége vezetőségének, különösképpen Tőkés László püspök úrnak, továbbá Antal János külügyi referensnek, aki az értekezlet megszervezésében szerzett elévülhetetlen érdemeket. A kolozsvári Márkos Albert által vezetett Concordia vonósnégyes művészi szolgálata tette teljessé konferenciánkat, melynek záró-áhítatát Fülöp G. Dénes marosvásárhelyi lelkipásztor tartotta.
Jelen kétnyelvű kiadványunk a félixfürdői konferencián elhangzott igehirdetést, az előadásokat, illetve a részvevők által elfogadott záróközleményt tartalmazza, és ajánlja az olvasók szíves figyelmébe. Vissza