Nemzetközi Amatőr Képzőművészeti Kiállítás

Előszó

Az amatőr jelző olyan emberek társadalmi státuszát jelöli, akiknél az alkotás belső szükség terméke s nem válik létfenntartásuk forrásává. A szabad időre korlátozott tevékenység hátránya a hivatásos művész helyzetével szemben, hogy általában nem rendelkezik annyi idővel, hogy rendszeres és elmélyült munkát végezzen. Előnye ugyanakkor, hogy mentes a hivatásosak egzisztenciális és olykor előforduló kommersziális problémáitól.
Az amatőrök tábora rendkívül heterogén. Az összkép a színes kaleidoszkópra emlékeztet. Az igazi kapocs a közös érdeklődés, a választott művészeti műfaj azonossága. Általában más-más a foglalkozásuk, végzettségük, műveltségük, életkoruk, továbbbá szemléletük, esztétikai fogékonyságuk és a tehetségük is. Lényeges különbség figyelhető meg amatőr és amatőr közt abban a tekintetben is, hogy ki mikor kezdett el aktívan foglalkozni képzőművészettel, illetve ki milyen hosszú időn át hódolt kedvtelésének. Szinte mindannyiunk számára eltérő az alkotótevékenység jelentősége. Az igazán tehetséges ember - ha van kitartása - előbb-utóbb utat tör magának. Az amatőrök tábora örökké a metamorfózis állapotát éli. Kiválnak azok, akik művészeti, illetve pedagógiai főiskolára mennek, vagy anélkül is felvételt nyernek a Képzőművészeti Alapba. Helyüket az élvonalban az "új várományosok" foglalják el és jelentkeznek az új érdeklődők is. A legjobbak öntörvényű művek létrehozására képesek, míg a többség csupán a stúdium szintjéig jut el, ismerkedik az anyaggal, s egyáltalán a képzőművészet világával. Művészeti-esztétikai értelemben tehát egységes amatőr művészetről, mint közös stílus és tartalmi jegyeket hordozó kategóriáról nem beszélhetünk. Vissza