Nemzetiségek konyhája

Előszó

A szakácskönyv a kultúra olyan terméke, amely mindig több, mint receptek gyűjteménye. A szakácskönyv történelem, érték, hagyomány, a kulturális találkozások tárháza, amelyből mindenki kedve és ízlése szerint meríthet.
Egy nemzetiségi szakácskönyv pedig olyan kulturális útkereszteződés, melyben a sokszínűség és a „sokízűség" egyedi karaktereit megtartva, mégis egy fazékban áll össze.
Büszkék lehetünk arra, hogy ebbe a fazékba mind a tizenhárom Magyarországon élő nemzetiség beleadta a saját maga karakterét, ízvilágát, hagyományait és kulturális emlékezetét. Hálás feladat nemzetiségi szakácskönyvhöz előszót írni, mert ez a vállalkozás annak tudatosítása, hogy a több száz éve velünk élő nemzetiségek ételei, italai közös hazánk kultúrájának szerves részét képezik. A kiadványban megjelenő nemzetiségek kifejezik azt, hogy az együttélés nemcsak a többségi nemzettel, de egymással is termékeny és szükséges, kulturális többletet jelent.
Izgalmas figyelni, hogy milyen módon forrtak össze, egészítették ki egymást ízek, fűszerek, módszerek, hagyományok, s azok a fortélyok, amiket csak a nagyanyáink tudtak.
Ez a könyv mindezt megmutatja, s választ ad azokra a kérdéseinkre, amelyeket csak külön-külön tettünk fel eddig: hogyan hatott a romák konyhája a magyar konyhára, vagy fordítva; milyen praktikákat tanulhatunk a ruszinoktól, az örményektől, és mit adtunk nekik? Milyen kulináris kincsekkel ajándékozták meg Magyarországot a svábok, s a magyarok milyen értékekkel gazdagították a sváb konyhát? S lehet-e egyáltalán nemzetiségi konyhák nélkül magyar konyháról beszélni?
Hiánypótló tehát mindazok munkája, akik kezdeményezték és életre hívták ezt a gasztro-kulturális gyűjteménynek is nevezhető kiadványt. Bízom benne, hogy a szakácskönyv receptjei alapján elkészült ételek minél többek asztalát gazdagítják majd ezután ugyanúgy, mint ahogy a magyar kultúrát gazdagítják nemzetiségeink is évszázadok óta. Vissza