Előszó
Európai vonatkozásban - a lakosság számát tekintve - legnagyobb városaink is kicsiknek vagy közepeseknek minősülnek s ezért érthető, hogy csupán egy színházépülettel rendelkeznek. Ugyanakkor nézőink sokoldalú, differenciált színházi igényt támasztanak s ezért vidéki színházaink konstrukciója úgy alakult, hogy egy épületen belül több műfajú társulat működik, Szegeden pl. három tagozat is. Nyilvánvaló, hogy a zsúfoltság okozta gondokon kívül a "mindentjátszás" akadályozza színházaink sajátos arculatának kialakulását. A mindentjátszás válik mindent átható profillá. Mindkét műfaj alkotó folyamatának sajátos légköre van - hogy mást ne mondjak: a prózai műfaj csendes, a zenei műfaj zajos - s egy épületen belül egyik zavarja a másikat. Gondok vannak a nézőtéren is. A vegyes bérlet következtében nem alakulhat ki egységes nézőközönség, mindig akadnak olyanok, akik éppen a másik műfaj kedvelői, de jelentős a száma azoknak a nem rendszeres színházbajáróknak is, akik előző élményükhöz hasonlót várnak s csalódottan veszik tudomásul, hogy aznap este egészen más jellegű, őket kevéssé érdeklő műfajú alkotást kapnak.
A volt Kamaraszínház felújított épülete, melynek jellege, berendezései igényesek és kielégítőek, lehetővé teszi a színház zenei és prózai társulatának különválasztását egy igazgatás alatt. A színházvezetés évek óta készült erre a nagy és jelentős fordulatra, melynek eredményeként a régi épület - Nagyszínház címen - zenés színházzá válik, ahol operát, operettet, musicalt és a negyedik tagozatot kifejlesztve balettet játszunk, az újabb színházépületben pedig - Kisszínház elnevezéssel - a színház prózai tagozata kap otthont s így létrejön az első olyan magyar vidéki színház, mely műfajilag különválva, két - színházi igényt valóban kielégítő - épületben nyújtsa előadásait. A Kisszínházban folytatni kívánjuk mindazokat a kísérleteket és eredményeket, amelyek prózai társulatunkra az elmúlt négy évben jellemzőek voltak - a színészi, rendezői, tervezői eszközök további megújítását, az élet nagy kérdéseiről kortársainkhoz szóló színpadi alkotásokkal. Eddigi tevékenységünk folyamán a legjelentősebb lépést tesszük egy elkötelezett, sajátosan szegedi arculatú prózai színház kialakítására.
Eme újabb erőfeszítéseink kezdetén elismeréssel és hálával mondok köszönetet azoknak a testületeknek és személyeknek, akik a megújult épületet kiküzdötték, a tervezőknek és építőknek, akik azt kivitelezték. Meleg szeretettel köszöntöm hűséges játszótársainkat: szegedi nézőinket, régóta várt megújult otthonunkban!
Vissza