Nemzet, kultúra, örökség

Előszó

"Könyv nélkül" - Széchenyi István írásaiban meglepően gyakran fordul elő ez a szókapcsolat. A "legnagyobb magyar" igen sokra tartotta az olyan mélyen bevésett, biztos tudást, amely lehetővé teszi, hogy a művelt ember ne forduljon minduntalan a könyvespolcához, ha érveket akar találni. Persze a "könyv nélküliség", legyen az a szabad emlékezés, vagy a szigorú memoriterek világa, nem azt jelenti, hogy az ember könyvek nélkül boldogulhatna. Éppen ellenkezőleg: hiszen a könyv nélküli biztos tudás csakis a könyvekre alapozva szerezhető meg. Széchenyi is így láthatta, hiszen igazi szellemi emberként maga is könyvet, sőt könyveket írt, bízva benne, hogy sokan lesznek, akik elsajátításra érdemesnek tartják majd gondolatait.
A könyv az örök és mindig hasznos kísértés. A Millennium jóvoltából ezerszám születtek efféle kísértő alkalmak. Magánkezdeményezésekből éppúgy, mint önkormányzati vagy állami segítséggel. Sokan, sokféleképpen szerették volna a leírt szóval is emlékezetessé tenni az évfordulót, amelyben számot vethettünk a magyar kultúra ezeréves történetével. Mások pedig igyekeztek megragadni a lehetőséget, amelyet az évfordulóból adódóan a megnövekedett pénzügyi források kínáltak. Ez a válogatás most közel kétezer címet foglal magában: csupa olyan könyvét, amelynek létrejöttében a minisztérium segíthetett. A magánkezdeményezések, önkormányzatok és az állam összefogásának eredménye e sok értékes olvasnivaló. Belelapozhatunk az újra felfedezett brassói magyar festő, Mattis Teutsch János gyönyörű monográfiájába. Ismerkedhetünk Czóbel Béla, Román György festészetével éppúgy, mint jeles kortárs művészeink albumaival, vagy a magyar fotográfia történetével. Újra kezünkbe vehetjük Lükő Gábor híres írását. A magyar lélek formáiról. Történelmi időkbe kalauzol a Fénnyel írott történelem vagy Kossuth és Görgey levelezésének kiadása. Sok család polcán most már évtizedekre megőrződik a Millenniumi Könyvtár klasszikus magyar szerzőket felsorakoztató másfél száz kötete. Söjtörnek is örök büszke emlék marad a falu történetének kiadása, éppúgy, mint a többi településnek, amely a millenniumi esztendőre állította össze helytörténeti monográfiáját.
A könyv befektetés. Gyors megtérüléssel ugyan nem kecsegtet, de a ma napvilágot látó köteteken is múlik, hogy holnap vagy újabb száz esztendők múlva is lesznek-e, akik önfeledten tudnak olvasni. A könyv örök. De nemcsak szerző és szerkesztő, papír, nyomda, kiadó, hanem főként olvasó kell hozzá, hogy valóban örök maradhasson. Vissza