Németország története a 20. században

Előszó

A modern német történelem európai és magyarországi jelentőségét aligha kell bizonygatni. A német nyelvterület, akár egységet képezett, akár több, esetleg számos részre volt is felbontva, mintegy másfél évezrede meghatározó szerepet töltött be a kontinensen. Súlyát és jelentőségét a vesztfáliai béke erősen csökkentette ugyan, de az ismét megnövekedett a Német Császárság, a másodiknak tekintett „birodalom" megszületésekor. Németország mint - Oroszországot leszámítva - Európa legnépesebb állama, kihasználva központi helyzetét és az egység helyreállítását követő gazdasági dinamizmusát, 1945-ig szinte szüntelen meghatározta az európai történet fő útvonalát. Ehhez mérten - nagy töréssel 1918 után - nagyok voltak ambíciói is.
1871 után a német katonai és politikai elit nem elégedett meg azzal, hogy országa ismét nagyhatalommá vált, ők hamarosan már a világhatalmi állást akarták elérni. Az első világháborús kudarc ugyan törést idézett elő e politikában, de a világuralom megszerzésének akarása hamar feltámadt - a korábbinál is vehemensebben és egyúttal irracionálisabban. Ennek árát a második világháború révén nemcsak a németek fizették meg keservesen, de minden szövetségesük, valamint a világ nagy része is. A német hatás alól Magyarország sem tudta kivonni magát, amiért - a németek és több más nép mellett - ő is két véres háborúval és két kegyetlen bukással fizetett.
A magyar történet 1945-ig szorosan összefonódott a némettel, ám emellett további szempontok is sürgetik a német történet hazai tanulmányozását. Mindenekelőtt a kulturális igazodásban a 19. század második felében lezajlott váltás indokolhatja a fokozott érdeklődést. A magyar tudományos, kulturális világ és a közélet a kiegyezést követően, amelyet rövidesen követett a német egység újjászületése, mindinkább Bécs és Berlin felé fordult. Ezt megelőzően a mérsékelt változtatásokat kívánó magyarok, mint például Wesselényi és Széchenyi, elsősorban Angliára figyeltek, amiben nem kizárólag a tudományos és technikai eredmények játszottak szerepet, de a reformerek számára vonzó volt az ottani társadalmi-politikai élet is. A radikálisabb magyar csoport, Batsányitól Petőfiig elsősorban Franciaországra, Párizsra vetette „vigyázó szemeit", és bőségesen akadt, aki a nagy hagyományokkal rendelkező itáliai kapcsolatokat ápolta. Vissza