Pro Minoritate 1997. tavasz

Előszó

Hodza a kisebbségeket "tipikus közép-európai problémának" tartotta, amelyek a sajátos történelmi fejlődés miatt sohasem tűnnek el a térségből.
Meg volt róla győződve, hogy az idő előrehaladtával megfelelő intézményi-adminisztratív változtatásokkal és az utódállamok toleráns kisebbségi politikájával a probléma megoldódik. Számolt a demokrácia feltartóztathatatlan előretörésével az egész térségben, amely elfogadható intézményi megoldásokat hoz majd magával. Ez is oka volt annak, hogy Hodza nem gondolkodott a határok megváltoztatásáról. A határokat egyszer már kijelölték, az új államok alkalmazkodtak hozzájuk, nem volt értelme megváltoztatni azokat. Bibó szintén úgy vélekedett, hogy a második világháború után Közép-Európában olyan helyzet alakul ki, amikor a létező határok állandósulnak és stabilizálódnak újabb száz évre, bár figyelmeztetett, hogy jobb stabilizálni a "jó és általánosan elfogadott határokat". A kisebbségi probléma intézményi úton való megoldásával szemben Bibó szkeptikus volt. határozottan kijelentette, csak olyan feltételek mellett képzelhető el, amikor a nemzetek többségénél győzedelmeskedik a "világosan látó, merész és demokratikus közvélemény". Ilyen esetben az adott állam kormányának saját érdekében meg kellene valósítania a legmesszemenőbb kisebbségi követelményeket, számolva akár elszakadás kockázatával is. Azonnal hozzáteszi, ehhez szükséges, hogy a közép-európai kisnemzetek "ne féljenek tovább", és ez ismét szorosan kapcsolódik a területi ellentétek és igények megoldásához. Vissza