Kocsik szeptemberben

Előszó

Részlet a könyvből:

Szeptember elején volt egy nap, amikor a szokottnál több kocsi porzott ki a faluból. Aki, mint Péterék az alvégen lakott, valamennyinek a dobogását, lőcsörgését hallotta; a kattantyús kiskapun kiugorva el sem vesztette még egyiknek a fogyó por-gomolyát a vasútra vivő tornyai úton s már új lőcs zördült meg a templom felől. A kocsik közt akadt egy-két fedeles hintó (magas urasági kalap a bakon, szürke porköpeny a hátsó ülésben), néhány év óta a fáncsi bérlő népszerű homokfutója is részt vett a szeptember eleji felvonulásban; a legtöbb fogat azonban csak közönséges parasztszekér volt; a karcsú, díjazott lovak mögött tébolyodottan hánykódó faalkotmány, mely az ülésbe kapaszkodó elhurcolttal az országút minden kőszemét számontartatta.
Ez a sűrűbb kocsijárás egymaga nem lett volna még feltűnő, ha a zakatoló lőcsök nem egy-egy gyermeket ragadnak el az utat nyelő, sebesen futó porban. Téli gabonaszállítás, nyárban a takarodás megkínozta máskor is a mohás léckerítések alatt az utat. A gabonakereskedő fuvarosai a kocsiról leszállva küzködtek, hosszú, káromkodó sorban, a gőzölgő lovakkal s a vándorútra kelt górék és magtárak minden kátyúnál sírtak egyet, mintha a faluból kivándorló évi munkát temették volna. Takarodáskor megfordult az irány s a határ felől nyikorogtak be a vendégoldalokkal órjás edényekké növesztett szekerek, piroskendős, hempergő nőkkel a magasban. Jó Péterkét azonban sem ezek a billegve bekacsázó kazlacskák, de még a szomszéd faluba, átnótázó nász-menetek sem tudták úgy megfogni, (hiába rikoltoztak benn pántlikás legények s húzta általában a cigány) mint ezek a szeptember eleji kocsik, melyek egy orrába könnyező, vagy nagyon is kínosan vigyorgó gyermektestvért loptak ki a minden port elnyelő messzeségbe. Vissza