Két kultúra között 1-2. (dedikált példány)

Fülszöveg

„A művelődés reformja az egyetemek reformjával kezdődik. Ki tagadhatná, hogy az egyetemek ma az előbb említett önkéntelen heliotropizmus ellen dolgoznak? Kivétel nélkül szakembereket nevelnek; nem úgy, hogy egy szakban otthonossá teszik, hanem úgy, hogy a műveltség általános kérdéseiben idegenné. Félszegúszók nevelnek félszegúszókat. Emberi érdeklődését a szakgőggel körülnyírják, de gondosan elzárják előle a szak belső magmáját, ahol a szakkérdés is általános emberi rejtelmektől meleg, s a részletkutató a fürkészést megérdemlő lényeggel érintkezik. A foglalkozások a legjobb pedagógusok; a konyha többre tanítja a szakácsinast, mint a szakács, a hegedű többre a tehetséget, mint mestere. Az egyetemeken nincs konyha és nincs hegedű. Ott csak szakács van és zenetanár. A foglalkozást eltakarja a hallgató elől az előadás. Az egyetemi hallgatók tulajdonképpen foglalkozás nélküli emberek, akik beszámolókat hallanak a munkáról, amelyet maguk nem kísérelnek meg soha. Orvosi diplomát kaptam anélkül, hogy annyira is orvos lettem volna, mint egy háromhetes asztalosinas asztalos, s végighallgattam a bölcsészeten két félévet anélkül, hogy a heti negyven órán tizedannyit tanultam volna irodalomból, mint egy kritikám megírása közben. Az egyetemi reform, nézetem szerint, ott kezdődik, ahol az egyetemen is belátják, hogy heti harminc óra előadást hallgatni - többnyire olyasmit, ami könyvben is megtalálható - nemcsak hülyítő, időrabló, de demoralizáló dolog is. Valamikor az egyetemnek volt egy közös bölcsészeti fakultása; akár jogász lett valaki, akár orvos vagy pap, ezt kellett először elvégeznie. Minden szakban egy közös kapun kellett belépni, a filozófia vezette el a növendéket megválasztott műhelyébe. Más alakban, de ma is így kellene ennek lennie. A szakemberek ne felejtsék el a tudomány közös ügyét, a tudósok a szellem közös örömét" - olvashatjuk e kötet egyik írásában. Németh Lászlónak küldetéstudata, tapasztalata, irodalmi tudása, szépírói képességei, társadalmi ismeretei összegzéseként születtek meg a magyar közművelődésről szóló tanulmányai, amelyek jelentős része kötetben eddig csak egyszer jelent meg. Ezek az írások meghökkentően, sokszor fájdalmasan időszerűek ma is. Monostori Imre átfogó válogatása abba a gondolati világba vezeti el Németh László olvasóit, amelyik az író-gondolkodó szívéhez talán legközelebb állt, hiszen meggyőződése volt: kultúra nélkül nincs emelkedő nemzet.
Németh László gondolkodásában a közművelődés különleges szerepet kapott. Nem akármilyen hagyományt folytatott ezzel: a modern nemzetet teremtő reformkor számára is ez volt az egyik legfontosabb feladat. A korszak irányadói nem győzték hangsúlyozni "a nemzet csinosodásának" fontosságát, és hogy a jövő a "kiművelt emberfők sokaságán" múlik.
A történelmi Magyarország szétesése kétszeresen is napirendre tűzte ezt a kérdést. Részben a trianoni tragédia okait, részben a nemzeti megújulás útját keresve. Erre a feladatra figyelve, művelődés- és irodalomtörténeti ismereteit, küldetéstudatát, a nemzet sorsa iránti felelősségét összegezve írta Németh László a nemzeti művelődés, a közművelődés megújulását sürgető tanulmányait, amelyekből az írógondolkodó életművének kiváló ismerője, Monostori Imre készített átfogó gyűjteményt. Kötetben először majd három évtizede váltak hozzáférhetővé, új kiadásukból bárki meggyőződhet időszerűségükről. Mert Németh László igazsága máig kétségbevonhatatlan: a hagyományos értelemben vett magaskultúra nélkül nemhogy emelkedő nemzet nincs, de nemzet sem lesz...
A 2015-ben indult összeállítás második, záró kötetében Németh Lászlónak az oktatásügyről szóló tanulmányai olvashatók. Az iskolák ügyében érintettek mindegyikének ajánljuk: egyetemi hallgatóknak, tanároknak, oktatáspolitikusoknak, szülőknek. Vissza