Németh László: Husz János

Előszó

Németh László számos drámahősét az igazságszeretet sodorta bajba. Ez ébresztette föl az író rokonszenvét Husz János iránt is. Husz ugyanis szelíd, békére vágyó, alázatos ember volt, de annyira megfogta az agyában kialakult igazság, hogy nem tagadhatta meg, helytállt érte, s inkább a máglyahalált választotta.
Huszt tanításai miatt Konstanzba idézik, hogy az ott egybegyűlő zsinat ítélkezzék fölötte. Életéért jótáll a zsinat világi védnöke, Zsigmond király, bár ő, igazának tudatában útra kelt mielőtt megkapta volna a menlevelet. Konstanzban fogságra vetik és csak több hónapi börtön után kerül sor tárgyalására. Ott kettős csalódás vár rá. Egyfelől hamis vádakkal illetik, s olyan kijelentések megtagadására akarják kényszeríteni, amelyeket sohasem tanított. Márpedig véleménye szerint a hamisságnak eskü alatt való megtagadása azt jelentené, hogy e tanokat egykor vallotta. Másfelől azt kell tapasztalnia, hogy a király adott szavát és menlevelét semmibe véve szabad folyást enged az ügynek. Husz tanításának lényege ugyanis forradalmi jellegű: kétségbe vonja a hatalmukkal visszaélő világi és egyházi vezetők jogát rangjukhoz és hatalmukhoz. Valójában ezért minősítik eretneknek és ítélik máglyahalálra. A szentéletű és nagy tudású férfi kivégzése azonban bíráinak is kellemetlen, s még az ítélet kimondása után is próbálnak egyezkedni vele, de Husz hajthatatlan.
A jóhiszemű, tiszta ember helytállása és mártírhalála - mint annyiszor a történelem során - most is a visszájára fordult. A máglyatűz lángra lobbantotta, forradalmasította egész Csehországot: a nép föltámadt urai ellen. Vissza