Előszó
"Historia est magistra vitae" (a történelem az élet tanítómestere) - mondja a latin közmondás. Nem véletlenül került ez a mondat e mű élére, mert kerületünk lakóinak igen megszívlelendő gondolatot tartalmaz. Három évtizede annak, hogy a Rákospatak völgyének ezt a részét, melyben a XVII. kerület terül el, közigazgatási egységbe kapcsolta a történelem. Az eltelt 30 év beigazolta, hogy ez az intézkedés helyes volt. Helyes volt azért, mert a fejlődést szolgálta. A fejlődésnek azonban töretlenül kell továbbhaladni a megkezdett úton. Ennek kizárólagos feltétele az, hogy a lokálpatriotizmus (helyi hazafiság) érzése minőségi változáson menjen keresztül. Kerületünk népe ugyanis a történelem elmúlt századain keresztül nem alkotott sem közigazgatási, sem néprajzi egységet. Minden résztelepülése élte a maga külön életét. Fejlődésük tehát töredezett, vontatott volt, s messze elmaradt a mindenkori történeti fejlődéstől. Legkirívóbb példája, Budapest világvárossá fejlődését követő évtizedek kora. A nagyváros tövében lévő településekben az urbanizációnak (városiasodásnak) semmi nyoma nem volt.
Márpedig, ha végigtekintünk a világ milliós városainak fejlődésén, ennek ellenkezőjét tapasztaljuk. Az elmúlt három évtized rohanó tempójú fejlődése sem volt képes eltüntetni az évszázados elmaradottság nyomait. A múltra tehát nem lehetünk büszkék, de okulhatunk belőle. Az elmaradottság okait nem kell sokat keresgélni. Köztudott dolog, hogy a 19. század végén a kialakuló kapitalizmus fellegvárát jelentő Budapest tövében még mindig a feudalizmus kötöttségei alatt sínylődő falvak egész sora éli a maga életét. Földesurai évszázadokon keresztül akadályozták, gúzsba kötötték a fejlődés lehetőségeit, akadálytalanul alkalmazhatták a "divide et impera" (oszd meg és uralkodjál) elvét.
Eszközeik: felekezeti, nemzeti ellentétek mesterséges szitása. Ezt tanítja, mutatja számukra a történelem. Ha tehát a fejlődést akarjuk szolgálni, az előbb említett, de még élő és a haladást gátló lokálpatriotizmus településeként kialakult formáit, irányulását kell magasabb szintre emelni.
Új formája táguljon kerületünk egészének határáig, iránya emelkedjék a kerület céljainak magasságáig! Ne váljék a rosszul értelmezett helyi demagógia eszközévé, szolgálja a kerület fejlődésének egészét, minden kicsinyes helyi érdek fölé helyezze a nagyobb közösség érdekeit!
E cél elérésének szolgálatában áll az a mozgalom, melynek második láncszeme ez a mű, hogy kerületünk egyik magjának, Rákoscsaba településének, a magyar történelemben okleveles bizonyítékkal rendelkező 900 éves fennállásának emlékét megünnepelhessük. Feladatunk az ismeretterjesztés, melyet a tudományosság fényénél, a feltárható kútfők igazolása segítségével kívánunk előadni.
A szerző
Vissza