A szakképzési hozzájárulási rendszer és a felnőttképzési célú felhasználási lehetőségek

Előszó

Az egész életen át tartó tanulás, mint fogalom, mint tanulási-, irányítási-, intézményi-, feladat- és forrásrendszer új szemléletet igényel minden érintett területen. Ezt erősíti az a tény, hogy 2005-ben Magyarországon is megszületett az egész életen át tartó tanulás stratégiája, mely a rendszerváltás óta elsőként kezeli az oktatás, képzés kérdéskörét komplex módon, ágazati szinten. Az oktatás, képzés a társadalmi feladatrendszerek olyan területét jelenti, ahol az állami szerepvállalás meglehetősen magas szintű, s mint ilyen is újragondolást igényel, az új, korszerű piacgazdasági fogalom- és módszerek alkalmazásával, mint pl. a New Public Management.
Az oktatás és képzés forrásai alapvetően az államháztartás, illetve annak érintett alrendszerei, mint a központi költségvetés, az önkormányzatok költségvetése, s a Munkaerőpiaci Alap, mint elkülönített állami pénzalap, illetve annak képzési és foglalkoztatási alaprésze. Ide kapcsolódik, többnyire indirekt forrásként a szakképzési hozzájárulás rendszere, mely szintén állami forrásként szolgál, hiszen a nem befizetett teljesítés a képzési alaprész elmaradt bevételét jelenti. Ugyanígy forrásként szolgál a felnőttképzési adókedvezmény, mely párhuzamosan a központi költségvetés elmaradt bevételének számít.
Kutatásunkban a szakképzési hozzájárulás rendszerét, a kötelezettség egyes teljesítési lehetőségeit elemezzük, vizsgáljuk meg részletesen. Munkánkat segítették az OMAI (Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatósága ) a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium adatforrásai, korábbi területi felmérések, valamint egy kisebb felmérés nagyvállalatok körében. Az elemzéseket nagy mértékben segítette, hogy első ízben áll rendelkezésre a hozzájárulásra kötelezettek bevallásaiból az APEH adatállomány, melynek statisztikai összesítését, célirányos feldolgozását az adatvédelmi szabályok megtartásával az OMAI végezte.
A szakképzési hozzájárulás rendszere több évtizedes múltra tekint vissza. A szakmunkásképzési alapot 1973-ban hozták létre, vállalatok befizetéseiből és szakmunkástanulók ösztöndíját, szakmunkásképző intézmények beruházásait, felújítását, eszközfejlesztését finanszírozták belőle. A rendszer a hozzájárulási kötelezettség teljesítési lehetőségei és felhasználási céljai tekintetében az elmúlt három évtized alatt többször is módosult. Az eredetileg a szakmunkásképzésben a szakképzett munkaerő foglalkoztatásában érdekelt gazdasági szereplők arányosabb teherviselését biztosító, és a gazdaság keretében folyó gyakorlati képzés támogatásának forrásait megteremtő rendszer változásai a kedvezményezettek körének jelentős bővülését eredményezték. Megszűnt a hozzájárulási kötelezettség befizetéséből származó alap önállósága is, része lett a foglalkoztatáspolitikai eszközök finanszírozására létrehozott Munkaerőpiaci Alapnak. A felhasználási cél időközben kiterjedt a szakképzés teljes vertikumára, a szakközépiskolai és a felsőoktatási képzésre, valamint a felnőttképzésre is, a saját munkavállalói képzésre, valamint a felnőttképzési célú programok, fejlesztések támogatására is. Vissza