Németh János kerámikusművész kiállítása

Előszó

Nem könnyű ma egyéni, önálló utat törni kerámiaművészetünkben. A nagy mestereket, Gádor Istvánt, Gorka Gézát, Kovács Margitot új és erős nemzedékek követték. Németh János mégis megtalálta helyét. Példának őseit tekintette, családja nagyhírű mestereit s a dunántúli, zalai fazekasokat. Megtanulta a kerámia ősi mesterségét, a korongolást, az anyag becsülését, s mert szeme kinyílt a világra, megfigyelte mondanivalóin túl a mai kifejezés formáit is.
Németh János a népi fazekasságból és a korszerű szemléletből alakította ki művészetét. Más ez a művészi megfogalmazás minden kortársa kísérleténél. Nem kísérletező, hanem saját világában élő alkotó. Formaalkotását a román korig visszavezethetjük, alkotásai mégsem archaikusak. A teljes életet átfogó, klasszikus és népi kultúránkban gyökerező szemléletét teszi át agyagba. Sajátosan egyéni ízzel, erőteljesen, rusztikus közvetlenséggel, sok-sok humorral, bölcsességgel. Mindezt a kerámia nyelvén, ami természetesen technológiában, formában, szerkezetben, vonalrendszerekben jelentkezik.
Németh János művészete felnőtt a nagy elődök mellé. Mai nyelven, gyakran épületeket szervesen kiegészítően mondja el minket foglalkoztató gondolatait a világ teljességéről, történeti múltunk igazságairól. Beszédes ez a nyelv, hozzánk szól, nem hazudtolva meg a kerámia elemei kifejezési eszközeit. Ha azt kérdeznék tőlem, ki az, aki körülményeink között, történelmi helyzetünkben, anyagi adottságaink mellett megtalálta a ma, a mi korunk őszinte kifejezését, Németh Jánost mondanám válaszul. Vissza