Közszereplés (dedikált példány)

Előszó

A könyvet, amely a közszereplésről, közszereplőknek szól, a szerző kézikönyvnek, útmutatónak szánta. Mielőtt azonban részletesebben megismerkednénk a kötet egyes fejezeteivel, érdemes tisztáznunk, mi is az a közszereplés, illetve kik a közszereplők.
Köz- vagy nyilvános szereplésről akkor beszélünk, ha a kommunikátor egyszerre, egy időben nagyszámú befogadóval kommunikál. Kiemelkedő jellegzetessége a nyilvános szereplésnek - az egyéb kommunikációs helyzetekhez viszonyítva hogy a kommunikátor nem képes a befogadókat egyenként érzékelni, így a vevőktől érkező visszajelzések nem vagy csupán részben jutnak el hozzá.
A nyilvános szereplésnek is - mint az egyéb kommunikációs helyzeteknek általában - két alapvető típusa lehetséges: a közvetlen és a közvetett. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy egyre gyakoribb a nyilvános szereplések esetén a kettő kvázi keveréke, amikor a közszereplő egy újságíróval vagy a stúdióban helyet foglaló közönséggel, betelefonáló hallgatóval közvetlenül kommunikál, míg az üzenet valódi címzettjéhez: a nézőhöz, a hallgatóhoz vagy az újságolvasóhoz az információ közvetett formában jut el.
A közvetlen nyilvános szereplés alkalmával az előadás, nagygyűlés, vagy egyéb közvetlen prezentációs helyzet szónoka, ha nem is érzékelheti a hallgatóság minden egyes tagját külön-külön, mégis észreveheti a hangulat változását. Például, ha a közönség fárad, ha túl gyorsnak, bonyolultnak, vagy éppen szájbarágósnak találja az előadást. Azonban mai világunkban emberek tömegeihez igazán hatékonyan csak a közvetítők, a különböző médiumok segítségével lehet eljutni, és ez - a fentiekből következően - a mindennapi közléshelyzetektől alapvetően eltérő szituációt eredményez, amely sajátos törvényszerűségekkel rendelkezik, és a közszereplőtől sajátos alkalmazkodást kíván. Vissza