Fülszöveg
"Nem tudom, mi a terved: maradsz vagy mégy? Én fönntartom ígéretemet: megyek professzornak, és ha nem lesz szükség professzorra, nevelősködöm, körmölök, és ha nem lesz szükség írnokokra, beállok gyári munkásnak. Mindegy. Mindegy. Ettől a rögtől nem válok meg semmiért. Csinálok, amennyit lehet; csinálom jól-rosszul, dolgozok, de itt élek, és magyar búzán élek. Most még jobban szeretem az én nyelvemet; Petőfi, Arany, Ady nyelvét, mint valaha, mert épp az én népem lesz az egyetlen nép, amely csak a nyelvében élhet. Én az utamon maradok."
"Csordultig keserűséggel, a mai perpatvar mérge nyilával a szívemben, papírt szedek elő, s itt az ágyban fogalmazom meg a legjobb akaratú levelet, amelyhez valaha ember hozzákezdett. Nem akarok támadni és nem akarok védekezni. A régi szeretetet akarom visszahadakozni, tisztázni, ami tisztázható, menteni, ami menthető. Ember vagyok, kicsinyes, indulatos, hiú, szeszélyes, de van egy mentségem, a szeretetet, a békét, a boldogságot akarom. A teérted...
Tovább
Fülszöveg
"Nem tudom, mi a terved: maradsz vagy mégy? Én fönntartom ígéretemet: megyek professzornak, és ha nem lesz szükség professzorra, nevelősködöm, körmölök, és ha nem lesz szükség írnokokra, beállok gyári munkásnak. Mindegy. Mindegy. Ettől a rögtől nem válok meg semmiért. Csinálok, amennyit lehet; csinálom jól-rosszul, dolgozok, de itt élek, és magyar búzán élek. Most még jobban szeretem az én nyelvemet; Petőfi, Arany, Ady nyelvét, mint valaha, mert épp az én népem lesz az egyetlen nép, amely csak a nyelvében élhet. Én az utamon maradok."
"Csordultig keserűséggel, a mai perpatvar mérge nyilával a szívemben, papírt szedek elő, s itt az ágyban fogalmazom meg a legjobb akaratú levelet, amelyhez valaha ember hozzákezdett. Nem akarok támadni és nem akarok védekezni. A régi szeretetet akarom visszahadakozni, tisztázni, ami tisztázható, menteni, ami menthető. Ember vagyok, kicsinyes, indulatos, hiú, szeszélyes, de van egy mentségem, a szeretetet, a békét, a boldogságot akarom. A teérted érzett aggodalom az utolsó kötelék, amely a világhoz füz."
Oszoly Kálmánnak (Szilasbálhás, 1919 eleje)
Démusz Ellának (Budapest, 1924. október vége)
m
Vissza