Német reneszánsz művészet

Előszó

Németország története és ezzel művészetének fejlődése a reneszánsz idején, a XVI-XVII. században, nem egyöntetű. Amilyen nyugtalan, véres intermezzókkal megszakított a történelmi események folyamata, olyan széteső képet nyújt a művészet alakulása. Egységes német birodalomról nem lehet már szó. A császár összefogó hatalma az országon belül csak névleges. A Habsburgok, a választott uralkodók igyekezete a territorális, helyi fejedelmi családokhoz hasonlóan arra korlátozódott, hogy családi birtokaik területén szilárdítsák és központosítsák hatalmukat. A helyi fejedelemségeknek szövetkezése, hatalmi egyensúlyért folytatott küzdelmei teszik a XVI-XVII. század folyamán a német birodalom történetét. A XVI. század első felét a reformáció vallási-rendi küzdelmei és a helyi fejedelemségek hatalmi törekvései ellen feltört parasztháború véres eseményei töltötték ki. Az augsburgi vallásbékében lerögzített és megállapodott helyzet teremtett kedvező talajt a reneszánsz virágzásának főleg az építészet terén, amely 1555-től a XVII. század második évtizedéig tartott. 1618-ban azonban a harmincéves háború kitörése akasztotta meg a stílus nyugodt fejlődését. Az utána következő korszakra már a barokk a jellemző.
A német birodalom keretébe tartozott a reneszánsz idején Svájc, továbbá a Habsburgok családi tartományai: Ausztria, meg Cseh- és Morvaország. Habsburg-uralom alatt volt Észak-Itália is és Német-alföld egy része, de ezek a területek az átadó, az ösztönzést nyújtó szerepét játszották Németország irányában az újkori fellendülés elején. Az itáliai eredetű humanista műveltség és reneszánsz művészet Németországban átszíneződött, helyi sajátságokat vett fel, aszerint, hogy közvetlenül vagy francia és németalföldi, sőt lengyel közvetítéssel jutott-e el a különböző német területekre. Vissza