Német realisták

Előszó

A POLGÁR NYOMÁBAN
Élni, az: magunkban legyűrni sötét hatalmak, lidércetek.
Költeni: törvényt ülni saját énünk felett.
IBSEN

"A polgár nyomában" - mit jelent ez? - Az életben, korunk kultúrájában a gazdaságtantól a költészetig és a zenéig nincs-e mindenütt jelen a polgár? És nem éppen Thomas Mann-nál különösen jogosulatlan ez a kérdésföltevés, egy olyan költőnél, aki pályakezdésétől mindmáig állandóan nagyobb hévvel vallja magát a polgársághoz tartozónak, mint ezt a jelenkor írói tenni szokták?
A kérdés még bonyolultabbá válik azáltal, hogy Thomas Mann alkotóművészkéből (persze gondolkodásából nem mindig) hiányzanak az összes utópista vonások. Ezt jellemzésként állapítjuk meg itt, semmiképpen sem rangjának meghatározására. Thomas Mann olyan realista, akit ritka valósághűség, sőt valóság-áhítat jellemez. Ha részletei, és méginkább meseszövése, eszmei koncepciói nem tapadnak semmi esetre sem a hétköznapi élet felületéhez, ha írói forma-adása nagyon távol esik is minden naturalizmustól, mégis ábrázolt világának tartalma sohasem megy túl a valóságon. Thomas Mann művében a polgári Németország (kiegészítve genezisével, a hozzá vezető út fölfedezésével) és mélyen megragadott belső problematikája tárul elénk, amelynek dialektikája aztán túlmutat önmagán, anélkül azonban, hogy egy jelenbe varázsolt, realisztikusan megelevenített utópista jövő perspektíváját ábrázolná. Pedig nem ritkák az így megformált nagy realista művek sem. Elég, ha Goethe Meister-regényeire utalunk. Bármilyen bensőségesen kapcsolódik Thomas Mann Goethéhez, itt művészileg az ellenkező pólust képviseli.
De a polgárságnak mint életformának, mint megformálási elvnek éppen ez ad még egyszer nyomatékot. Thomas Mannt jogosan tartja a közvélemény a jelenkor reprezentatív német írójának. Egy ilyen reprezentálás azonban egyazon népnél is különböző típusokat mutat. Vannak olyan reprezentatív írók, akik a jövendő hangos és világos hirdetői, és olyanok, akiknek a tehetsége és hivatása abból áll, hogy „a világ tükre"-i legyenek; Schiller előre-száguldása éppoly reprezentatív, mint a pillanat goethei rögzítése. De azáltal, hogy Thomas Mannt Goethe (vagy Balzac, vagy Tolsztoj) típusához közelítjük, és alkotását a "világ tükre"-ként fogjuk fel, a sajátost még nem találtuk el pontosan benne... Vissza