Előszó
"Negyedik nagyobb nyelvészeti munkámmal lépek ezennel a nagy közönség elibe. Kettős czélnak megfelelni volt mind a négyben nem csekély feladatom: először is törekvésem oda volt irányozva, hogy nyelvünket műszerzete törvényeinek kifejtése által fejlődésében - mellynek egy idő óta neki indult - elősegítsem; másodszor kivántam az idegen ajkuaknak, nevezetesen Magyarország német lakodainak segédkezet nyujtani nyelvünk megtanulására; s e tekintetből törekvésem oda ment, hogy az idegen ajkut nyelvünk megtanulásához megkivántató minden segéd-eszközökkel ellássam; mi végett grammaticámban szépalkotású nyelvünk törvényeit, zseb- és pótlék-szótáraimban nyelvünk anyag-gazdagságát, s olvasó-könyvemben a magyar szellem termékeit rendbe szedtem és kiadtam. - Most nyelvészeti munkálkodáom első vázlata nagyobb részt a tiszt. közönség előtt van, és egy kis számolási visszapillantás az eddig végzettekre, úgy hiszem helyén kivűl nem lesz.
Vannak hazánkban jeles tudósok, kik több mint fél emberkor óta bizonyos tudományos czélokra anyagot gyüjtve, magokat foliansok közé temették, és hosszas fáradozásaiknak eredményeire a közönséget türelem-szakadtáig várakoztatják; de napok tünnek, évek mulnak, és a várt eredmények nem látnak napfényt. Ha most végre a halál is közbe szóllani találna, s mi épen nem lehetetlen, mert a tudós is csak halandó, az olly emberek munkás élete vesztegetve, és a közönség reményeiiben csalatva van. S még is a tudományoknak érdekében illyen hangya-munkásságnak is lennie kell, mert tulajdonképen ennek köszöni a tudomány legszebb eredményeit. Azonban legyen ez illy munkásság bármi hasznos, bármi üdvös, én szegény fejemet illyen munkásságra szánni nem tudnám; én közvetlen használni, az életre hatni akarok; s a hol hézagot látok pótolni, a hol szükséget tapasztalok segíteni, s a mozgalmas életet még mozgalmasabbá tenni, ez örömöm, czélom. Igy támadt bibliai forditásom, melly minden tudós színe, s minden hiányai mellett a közéletre hatni akart, és hatott is, a midőn egy, a magyarságtól egészen idegen néposztályt nemzetiségünk részére megnyerni segitett. Hasonló életrehatni akarásból támadtak nyelvészeti munkáim is. Jól tudom én, hogy sok van ezekben ollyan, a mi elébb, mintsem a nagy közönség elibe hozatott, a tudós világ előtt lett volna megvitatandó; azonban ismervén literaturánk árva állapotát, miszerint nincs bizonyosb út irodalmi vállalatot megbuktatni, mint a hosszas készület, melly alatt a közönség mind a vállalkozóra, mind a vállalatra ráún, czélszerűbbnek tartottam a rövidebb utat választani, és tanulóknak szólva, a tudósoknak is elmondani véleményemet."
Szarvason tavaszhó 16-ikán 1846.
Dr. Bloch Móricz
Vissza