Előszó
Azt a klasszikus mondást, hogy háború alatt hallgatnak a múzsák, nem követhetjük, mert hiszen az élet folyamatossága a háborúban sem szűnhet meg, sőt ilyenkor mindenkinek ébren kell őrködnie...
Tovább
Előszó
Azt a klasszikus mondást, hogy háború alatt hallgatnak a múzsák, nem követhetjük, mert hiszen az élet folyamatossága a háborúban sem szűnhet meg, sőt ilyenkor mindenkinek ébren kell őrködnie afelett, hogy az egyén, az intézmények működése minél zavartalanabb legyen, legfeljebb azzal a magától értetődő módosulással, hogy a polgári élet minden megnyilvánulásának a háborús követelményekhez kell alkalmazkodnia.
Ez a körülmény egyúttal meghatározza az Évkönyv tartalmát is. Azt az ideális törekvésünket, hogy az Évkönyv a magyar nemesfém- és ékszeripar kultúrájának hű kifejezője s mintegy tükörképe legyen, csak csökkentett mértékben szolgálhatjuk. De ez érthető is, mert ma azoknak az ismereteknek és tudnivalóknak kell több helyet adnunk, melyek a kartársaknak az iparűzés és kereskedés terén a mindennapi életben útmutatóul szolgálnak. Kell ezt tennünk annál is inkább, mert az utóbbi esztendőkben hozzánk visszakerült kartársak nagy számának elő kell segítenünk azt, hogy a több mint két évtizedig nélkülözött magyar kereskedelmi, ipari, adóügyi, stb. szokásokhoz, törvényekhez, rendeletekhez való alkalmazkodásuk minél könnyebb és teljesebb lehessen.
Ha vágyaink valóra válnak s a hőn óhajtott békés állapotokhoz visszatérhetünk, amikor az élet zökkenésmentes és csendes vízként folydogál, akkor majd újból arra az útra igyekszünk, amelyen az Évkönyv előző évfolyamai a múltban már elindultak.
Addig is kérjük a kartársakat, fogadják jelen Évkönyvünket is olyan megértéssel, amilyen nemes akarattal azt elkészítettük.
Budapest, 1942. év decemberében.
SZOMBATHY FERENC.
Vissza