Hosszú út

Fülszöveg

Van-e olvasó, aki a hajózás hallatán ne a vikingekre, Kolumbuszra, Magellánra vagy akár Robinsonra gondolna legelőször? Az irodalom számára a tenger igen sokáig a végtelen távolságokat, egzotikus vidékeket, ismeretlen néptörzseket, rettentő viharokat, félelmetes kalózokat, egyszóval a Kalandot jelentette. A hajó, attól a pillanattól, hogy a partot elhagyta, s beleveszett a tenger ködébe, a területenkívüliség - sőt, a törvényenkívüliség - állapotába került: kiszakadt a hazai társadalomból, s ezentúl csak a amga erejére támaszkodva, független mikrotársadalomként küzdött meg a rátámadó elemekkel és emberekkel. Elindulása pillanatától ott lebegett fölötte a kérdés: vajon visszatér-e még? Az ismeretlen veszélyeket vállaló hajósokat eleve dicsfény övezte, s nem is méltatlanul: a viszontagságos élet megedzette, egész emberré tette a tenger vándorait.
A hajózás azóta biztonságosabbá, de bonyolultabbá vált, ám a szárazföldi ember számára a tengerészek élete éppolyan ismeretlen ma is, akár a múltban. Nemes László regénye ezt az ismeretlen világot tárja elénk. A szerző - maga is aktív hajóstiszt - nem a tengerészélet kínálta romantikus elemeket használja ki, s bár a hajósélettel együtt járó nehézségeket nem hallgatja el, figyelme központjában mindvégig a gondolkodó, érző ember áll. Nemes László tengerészhősei már nem magános tengeri farkasok, hanem modern emberek, akiknek gondolkodását, törekvéseit éppúgy hazai valóságunk határozza meg, akárcsak a szárazföldön dolgozó emberekét. Hogy nagyobb nehézségekkel küzdenek meg? Hogy nagyobb kockázatot vállalnak? Mindezekért kárpótolja őket a tengerészélet szépsége. Vissza