Irányzatok a 20. század világirodalmában 1945-ig

Előszó

Részlet a könyvből:
A század elején még mindig hatása van az előző korszak nagy filozófiai irányainak, leginkább a pozitivizmusnak (Comte, Renan, Spencer), de a természettudományos materializmus is eleven hatótényező. Csakhogy a pozitivizmus mindinkább agnosztikus változatába hajlik, misztikába és szkepszisbe torkollik. Egyre kevésbé képes a századforduló polgárának egységes világnézeti tartalmat adni. Sőt még a természettudomány is a szubjektivista és irracionális gondolat ösztönzőjévé válik. Planck kvantumelmélete és Einstein általános relativitás- elmélete nyomán összeomlik a régebbi természettudomány fogalmi apparátusa, s a klasszikus fizika sem tudja a jelenségek megnyugtató magyarázatát megoldani.
A haladó polgári filozófiai örökséget a neokantiánizmus szeretné továbbfejleszteni, de a pozitivizmussal együtt azt állítja, hogy a világ megismerése a tudományok dolga, a filozófia tárgya pedig a tudományos megismerés folyamata, a tudományt viszont a gondolkodás által létrehozott fogalmak formai rendszerével azonosítja. így tehát az ujkantiánizmus is a szubjektivizmushoz érkezik el, az agnoszticizmus és relativizmus holtpontján a misztika segítségével igyekszik túl jutni.
Mach a materializmus és az idealizmus "metafizikáját" akarja leküzdeni, de valójában ő is az idealista metafizika útjára lép azáltal, hogy az érzékleteket nem fizikaiaknak és nem is lelkieknek, hanem semlegeseknek minősíti. Szubjektivista és realitivista filozófiája végül is nem tudja megoldani azokat a nehézségeket, amelyekkel a mechanikus materializmus nem tudott megküzdeni. Vissza