Neményi Lili - Horváth Árpád emlékszoba

Előszó

A múzeumlátogató, aki Pesterzsébetre ellátogat, a budapesti Tanács krt. 13/15. VII. emelet 45. ajtószám alatti háromszobás lakás egyik szobájába lép be.
A lakó Neményi Lili az Operaház magánénekeseként távozott az életből 1988 nyarán. Hosszú és gazdag, tartalmas, gyönyörű és gyötrődő, intenzív, tiszta és nagyon emberséges életet élt.
Ez a varázslatos asszony - Zilia, Cso-Cso Szán, Mimi, Susanna, Antonia, Tosca, Glavari Hanna és Adél nagyszerű és sugallatos megszólaltatója, a kiváló sanzonett - élete utolsó éveiben órákon át rótta lakását. Fogalmazta végakaratát. A kézzel írott végrendelet nem felejt ki senkit, akitől figyelmet, emberséget, kifáradt lelke simogatást kapott. De az első és legfontosabb: "A Bp. Főváros XX. kerületi Tanács V.B. fenntartásában működő Pesterzsébeti Múzeumnak a színházzal és a színházi pályafutással kapcsolatos dokumentációkat, továbbá Neményi Lili - Horváth Árpád emlékszoba létesítésére" ingóságokat és készpénzt adományozott.
Ez alkalommal válogatást közlünk azokból a levelekből, amelyeket Horváth Árpád írt Cingapókának, Cinnapókának, szerelmetes feleségének 1936-37-ben, amikor a debreceni színházat megpályázta. A házaspár együttműködése szoros és pontos: a férj a helyszínen tartja a frontot, a feleség a muníciót szervezi - vagyis pénzt küld és protektorokat toboroz, illetve a fővárosi sajtót mozgósítja. Vissza