Előszó
Részlet a könyvből:
"Látom bajusza jégcsapos ereszét,
haját, mint kiritkult zúzmarás mezőt,
s ami megértésével volt tele, szép
arcát, a reszketeg téli holdat.
Látom már, ahogyan elnézem őt,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Látom bajusza jégcsapos ereszét,
haját, mint kiritkult zúzmarás mezőt,
s ami megértésével volt tele, szép
arcát, a reszketeg téli holdat.
Látom már, ahogyan elnézem őt,
hogy élükön ővele
hogyan világíthatnak a holtak.
A kint háló éjek, hajnalok
csordapásztor-köszöntése volt szava.
Egyszer hóviharban Pándról jött gyalog,
nagy családja sírt, hogy nem is ér haza.
Ha nem is szólt, döngicsélt asztmája.
Lesétált botján gyakran a kertbe,
az ágyasokat nézte, piszkálta,
minden elvetett mag sorsa érdekelte."
Vissza