Nem tudhatjuk, mit rejteget a múlt (dedikált példány)

Fülszöveg

Papp László lassan önálló műfajt teremtett: a humorban pácolt történetírást! Új könyve 1945-ben veszi fel történelmünk fonalát, s napjainkig gombolyítja az események szálát. Ez a félévszázad, mint tudjuk, mint azt sokan megéltük, nagyon sűrű volt eseménydús fordulatokban. A politikai széljárás úgy változott, olyan szeszélyes volt, mint maga az időjárás. A történelmet, tanítja a modern bölcselet, nem eszmék, kiemelkedő személyiségek, hanem a mélyben munkáló globális gazdasági, társadalmi törvények alakítják, érdekütközések irányítják. Meglehet. De az alakító erőket személyek testesítik meg, államférfiak, akik ideig-óráig döntési helyzetbe kerülnek, aztán tudósok és művészek, akik egy-egy korszak emblematikus alakjaivá válnak. A szocialista tábor, élén a Szovjetunióval, a kontraszelekció világa volt, vezető figurái vagy arctalan machinátorok vagy cinikus politikai kalandorok voltak. Az utóbbiak mítoszi ködbe burkolóztak, leplezték valódi énjüket, ami ellentétes volt... Tovább

Fülszöveg

Papp László lassan önálló műfajt teremtett: a humorban pácolt történetírást! Új könyve 1945-ben veszi fel történelmünk fonalát, s napjainkig gombolyítja az események szálát. Ez a félévszázad, mint tudjuk, mint azt sokan megéltük, nagyon sűrű volt eseménydús fordulatokban. A politikai széljárás úgy változott, olyan szeszélyes volt, mint maga az időjárás. A történelmet, tanítja a modern bölcselet, nem eszmék, kiemelkedő személyiségek, hanem a mélyben munkáló globális gazdasági, társadalmi törvények alakítják, érdekütközések irányítják. Meglehet. De az alakító erőket személyek testesítik meg, államférfiak, akik ideig-óráig döntési helyzetbe kerülnek, aztán tudósok és művészek, akik egy-egy korszak emblematikus alakjaivá válnak. A szocialista tábor, élén a Szovjetunióval, a kontraszelekció világa volt, vezető figurái vagy arctalan machinátorok vagy cinikus politikai kalandorok voltak. Az utóbbiak mítoszi ködbe burkolóztak, leplezték valódi énjüket, ami ellentétes volt történelmi-politikai szerepükkel. Papp László felidézi a történelmi eseményeket, reflektorfénybe állít történelmi személyeket. Az újdonság erejével hat, ahogy megjelennek előttünk a már ismert, sőt olykor átélt történelmi tények, mert szerzőnk alulnézetből, retusálás nélkül, a részletekbe hatolva, a háttér információkkal együtt tálalja őket, majd a viccek, anekdoták, humoros bonmotok görbe tükrében vizsgálja távlatukat, méri le hatásukat. Mindeközben fény derül a titkolt, megszépített politikai érdekekre és célokra, lelepleződnek a szerepek, a hitványságok. S bizony, nemcsak a politikusok, például Rákosi, Révai, Gerő, Farkas Mihály, Kádár, hogy csak hazai személyeket említsünk, valódi énje tűnik elő az álarc mögül, hanem némelyik bálványozott írónk, művészünk gyengesége is.
A szerző, pedig nem akart mindenáron deheroizálni, ám az események felidézése során olykor elkerülhetetlenül érzékeny pontokra tapint, eleven húsba vág. Könyvének egyik nagy tanulsága, hogy diktatúrákban szinte csak a halottak és a csecsemők ártatlanok, aki túlélte, az valamiképpen kollaboráns volt.
A vicc, a csúfolódás veszélyes politikai bírálatnak számított a pártállamokban, mert kikezdte a diktátorok és talpnyalóik tekintélyét, komolytalanná tette intézkedéseiket, s ezzel oldotta a félelmet, ami pedig a diktatúra ragasztóanyaga volt. A vicc járványszerűen, szájról szájra, névtelenül terjedt, megtiltani nem lehetett, legfeljebb egy-egy terjesztőjére csapott le a rendőrség. Jellemző, hogy egy Politikai Bizottsági ülésen Komócsin Zoltán arra hivatkozott, hogy a magyar közvélemény a tervezett intézkedésből viccet csinálhat, Szirmai István meg attól félt, hogy nevetségessé válunk a Nyugat szemében.
A vicc mindennel foglalkozott, amiről nyilvánosan nem lehetett beszélni, vagyis tudattartalma, tematikája hűen tükrözi a valóságot. Ezért a viccirodalom nélkül nem lehet az elmúlt időszak hiteles képét megrajzolni, szellemét megérteni. Papp László részéről a kandi nézőpont nem öncélú vezérfonal, cinikus élvezkedés, hanem igazságszolgáltatás, erkölcsi ítélet.
Papp László legutóbbi könyvét már méltattuk azért, mert hatalmas forrásanyagból dolgozott. De méltatnunk kell könyvének világos szerkezetét, áttekinthetőségét, olvasmányosságát ezúttal is. Könyve a tanulást és a szórakozást egyaránt szolgálja.
Bakó Endre Vissza