Fülszöveg
"7.00 Rendőri ébresztés. - Néha furcsállják azt a természetességet, amivel a felhajtásukat kezelem. Már nem tudom komolyan venni a dörgedelmeiket.
Sok mindent nem írok le részletesen, amik már az unás határát súrolják: a rendőri ébresztőket, elküldéseket, lazább balhékat, kurvákat, buzikat, narkósokat.
Ha valki nem tudná, az utca embere vagyok. Koldus és nincstelen, "solo", ahogy a spanyolok mondják (egyedül), aki csak magára számíthat. A társadalmi ranglétra legaljáról bámulok felfele, és tudod mit mondok? Jó érzés. Innen máshogy fest a világ, szebben fest.
Ha az ember megbékél az utva porával, a beton keménységével, és még sok nehézséggel, a tisztes polgárok megvetésével, és még sok nehézséggel, akkor valami történik az emberrel. Azt a képtelenséget mondja az agy, hogy jó az utcán aludni. Elhiszed, hogy jó az utcán aludni? Ugye nem?
Jól érzem magam itt, ahol már nincsenek rangok, csak emberek, kik a lét legegyszerűbb kielégítésén fáradoznak. Hiszed-e, hogy ez a primitív...
Tovább
Fülszöveg
"7.00 Rendőri ébresztés. - Néha furcsállják azt a természetességet, amivel a felhajtásukat kezelem. Már nem tudom komolyan venni a dörgedelmeiket.
Sok mindent nem írok le részletesen, amik már az unás határát súrolják: a rendőri ébresztőket, elküldéseket, lazább balhékat, kurvákat, buzikat, narkósokat.
Ha valki nem tudná, az utca embere vagyok. Koldus és nincstelen, "solo", ahogy a spanyolok mondják (egyedül), aki csak magára számíthat. A társadalmi ranglétra legaljáról bámulok felfele, és tudod mit mondok? Jó érzés. Innen máshogy fest a világ, szebben fest.
Ha az ember megbékél az utva porával, a beton keménységével, és még sok nehézséggel, a tisztes polgárok megvetésével, és még sok nehézséggel, akkor valami történik az emberrel. Azt a képtelenséget mondja az agy, hogy jó az utcán aludni. Elhiszed, hogy jó az utcán aludni? Ugye nem?
Jól érzem magam itt, ahol már nincsenek rangok, csak emberek, kik a lét legegyszerűbb kielégítésén fáradoznak. Hiszed-e, hogy ez a primitív életforma olyan boldogságokat rejt magában, amikről nem is álmodsz?
Az utcán élek, ahol kemények a játékszabályok, ahol nincs szünetjel, hogy most 10 perc pihenő következik. Kemény és mégis szép világ ez. Együtt lenni a csillagokkal, a néha átszaladó egerekkel, érezni a kövek dohos illatát, dideregni a befütyülő szélben, összekuporodva kibámulni a hálózsák melegéből. Hiszed-e, hogy ezek szépek?"
Vissza