Nem szerelmi házasság

Előszó

Részlet a könyvből:
A fiatal leányok
Alszik a ház.

A forró nyári nap a mennybolt sötét kékségét fehéren izzóvá hevíti. Mozdulatlanul pihen a vidék, mintha már alig lélegeznék. A láthatár szélénél, a fenyőerdőkben tele van a levegő száradó tűlevelek és gyanta illatával, meg a rothadó zsombék fojtó kipárolgásával. A lapos köveken kis gyíkok sütkéreznek, mozdulatlanul.
A mezőkön egy lélek sem jár. Enyhe fuvallat sem borzongatja az érő kalászokat. A falu főuccájának porában még látszik a pék kocsijának keréknyoma, pedig délelőtt tizenegykor hajtott arra. Azóta meg se rezdült a levegő. A legelőn mozdulatlanul álldogál a jószág, lehorgasztott fejjel. Az állatok oldala alig mozdul, csak a farkukkal csapkodnak lustán a legyek után, amelyeknek harcias zümmögése mintha magának a hőségnek a hangja volna.
Kicsit távolabb a falutól, a tó partján, amelynek felszínén mintha ezernyi tükörszilánk szikrázna a napsütésben, szélesen terjeszkedik a sárgásszínű udvarház. Néma, mintha nem is volna benne élet. A kerítésére felfuttatott szagos bükköny és pirosvirágú futóbab poros, lankadt. Porosan és lankadtan lógatja leveleit az orgona is, meg a mogyoróbokrok, minden növény. A ház néhány ablaka nyitva van, de hang nem hallatszik ki a szabadba.
Bella, az airedale szuka a konyha bejáratánál, a cseresznyefa alatt gödröt ásott magának, abban hűsöl nagy álmosan. Vissza