Nem lehessen tudni

Előszó

Részlet:

Első felvonás.

Egy fogorvos rendelőszobája, 1986-ban, egy szép augusztusi reggelen. Nem a szokásos londoni szűk odú, hanem egy bútorozott lakás legszebb lakószobája, egy divatos fürdőhelyen, egyenesen a tengerre nyiló kilátással. Az operáló-szék gázcsővel és hengerrel éppen az egyik sarok és a szoba közepe között áll. Ha valaki a székkel szemközt levő ablakon át benéz a szobába, épen átellenben a fal közepén fogja látni a kandallót s attól balra az ajtót. A kandalló fölött a berámázott diploma; a kandalló előtt fekete bőrkarosszék s jobbra a sarokban egy karcsú szék meg egy polcz, rajta fogók és szerszámok, mozsár és mozsártörő. Közel a polczhoz egy vékony, ostorformájú szerszám, állvánnyal, pedállal és óriási motollával. Miután rájöttél, hogy fogorvosi fúró, borzadva fordulsz balra, ahol egy másik ablak alatt látható az íróasztal, rajta mappa meg itatós, előtte egy szék. Az íróasztalhoz közel, az ajtó felé bőrdiván. A szembenlévő falat, jobbra, nagyobbrészt egy könyvespolcz foglalja el. Az operáló-széket ilyenformán majdnem szembe kapod, s balra tőled egy kis szekrényben a műszerek, amelyeket az operáló-széktől könnyű elérni. Észreveszed, hogy a fogorvosi bútorok és műszerek vadonatújak, és hogy a girlandokkal és urnákkal mintázott kárpit egy temetkezési vállalkozó ízlésére vall; a szőnyeg a maga szimmetrikusan gazdag kelvirágmintáival, az üvegcsillár, az aranyozott kék karosgyertyatartók a kandalló párkányán, köztük üveg alatt a bronzóra (haszontalanságát kiemeli egy olcsó amerikai óra, melyet tiszteletlenül éppen melléje állítottak s mely éppen 12-őt mutat), mindez párosulva a fekete márványfoglalattal, mely a kandallót valóságos miniatür családi sírbolttá teszi: együttvéve azt a tekintélyes kereskedői jólétet mutatják, mely Viktoria királyné uralkodásának első idejére nézve jellemző... Vissza