Nem hallgathatok tovább (dedikált példány)

Fülszöveg

A szerzőt talán nem szükséges bemutatni: több mint 30 éves újságírói, szerkesztői pályafutása, a kényes témákról írt cikkei a Népszabadságnál, illetőleg a Magyarországnál a legfiatalabb olvasók kivételével sokak számára ismertté tette nevét.
Rendszeresen feltűnt a televízióban is, a Külpolitikai Fórum szereplőjeként. Annak idején különösen azzal keltette fel a közvélemény figyelmét, hogy gyakorta olyan országokba jutott be, ahonnan minden külföldi újságírót kitiltottak (Kína a kulturális forradalom időszakában; Csernobil, alig öt héttel az atomerőmű-robbanás után).
A rendszerváltás környékén rendkívül sikeres könyvsorozatot adott ki "Tabu" címmel, amely akkoriban rekordpéldányszámban kelt el. ma már nincsenek tabuk: a politikai élet bármely területéről lehet beszélni, írni nemcsak tabuk, de gátlások nélkül is.
A szerző több mint egy évtizede nem publikált egyetlen sort sem. most mégis megszegi fogadalmát, úgy érzi, nincs joga tovább hallgatni.
"A kormányzat ugyanis, miközben álságos szavakkal, ígéretekkel tömi az emberke fejét, s valamennyi elkövetett hibájáért a korábbi időszakot teszi felelőssé gátlástalanul lejáratja az emberke rendszerváltásba vetett hitét, elhallgattatja, megfélemlíti a társadalom nagy részét."
A kötet Várnai egész életéről szól, mégsem memoár a szó szokott értelmében, mert a viszonylag kevés életrajzi momentum mellett inkább politikai, munkásmozgalmi és mindenekelőtt újságírói, külpolitikusi munkásságát helyezi előtérbe nem tagadva el ideológiai, véleményformálói tévedéseit, kudarcait, sőt hibáit sem. Ugyanakkor szó sincs valamiféle mea culpázásról, s főleg nem melldöngetésről, hogy "én már akkor, ott, annak is megmondtam a magamét... én már akkor tudtam, hogy ez így lesz..." stb. Stílusa nem a ma divatos publicisztikai fősodor stílusa: mivel a kézirat zöme 1989-ben íródott, s Várnai szándékosan nem fésülte át túlságosan, talán nem érdektelen az akkori, s a régebbi sajtónyelv felidézéséhez. Vissza