Nem élhetek muzsikaszó nélkül

Előszó

A magyar realista prózairodalom legnagyobb mestere. Az ötvenkét házas Csécsén, a Tiszaháton született. Ezen a tájon verődött össze Esze Tamás kuruc hada, s a szülőföld tanítását a paraszti származású Móricz Zsigmond sohasem feledte el. "Egymaga felér egy forradalmi szabadcsapattal" - üdvözölte őt a legjobb barátja, a nagy költője, Ady Endre, amikor az első Móricz-könyv megjelent. Nehezen, vergődve indult. Volt debreceni teológus, pesti jogász és bölcsész, újságíróskodott vidéken, hivatalnokoskodott Pesten. Népköltési gyűjőtőtájain ott aludt a béresek és a faluszéli szegény családok dunnái alatt s hallgatta "a szívből fakadó kitöréseket és csöndes elmondását olyan dolgoknak, amiket csak ökölbe szorított kézzel lehet hallgatni". Nyolc évi vergődés és útkeresés után írta meg első remeklését, a novellát, mely rögtön megszerezte neki a nagy író rangját: a Hét krajcár-t. Az első novella, a Hét krajcár, a hazatalálás útja: a szegénység világának nyílt, bátor, teljes vállalása. És Móricz utolsó nagy írása, a két Rózsa Sándor-regény a szegénység forradalmi indulatának felismerése és izgalmas kifejezése. A két írás kelte közé, 1908 és 1942 közé, több mint három évtized esik hatvan-nyolcvan kötet. Móricz Zsigmond az a prózaírónk, aki csodálatos bőséggel és zsúfolással talán a legtöbb magyar alakot teremtette meg műveiben - "egy vármegyét benépesíthetnénk velük", írja Illyés Gyula. Életműve mégis könnyen áttekinthető. - Révai József állapította meg, hogy irodalmi munkásságának három tisztán megkülönböztethető szakasza van. Az első: realizmusának általános demokratikus korszaka, mely lezárul e szakasz legjelentősebb regényével, a Fáklyával, majd a polgári forradalom, s a Magyar Tanácsköztársaság alatt írt novelláival és riportjaival. A második korszak a forradalom bukásától a harmincas évek elejéig tart, s nagy leleplező regényeiben a Kivilágos kivirradtig-ban, az Uri muri-ban, a Rokonok-ban éri el a csúcspontot. Ekkor bontakozik ki kritikai realizmusa. A harmadik korszak a népforradalomhoz vezető út keresése. "Móricz itt kimondja - állapítja meg Révai József - a nép és az uralkodó osztályok érdekeinek teljes kibékíthetetlenségét." - (A Betyár, azt Árvácska, a Rózsa Sándor-regények.)
E kötetben közölt két kisregény, a két házaspár civódásának és kibékülésének történetén keresztül két különböző oldaláról mutatja meg a millenniumi idők nyírségi dzsentri-életét. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül a dzsentri-réteg anyagi züllésének okait tárja fel, annak az útnak egy szakaszát mutatja be, amely az ezerholdaktól a közigazgatási-díjnoki állásokig vezet; A szerelmes levél a dzsentri belső arculatának, erkölcsi felfogásának leleplező rajza.

Vissza