Nem az vagyok, akinek látszom

Fülszöveg

Verseiben Minulescu az Olt alsó folyását alkotó vidék fiának vallotta magát, örökké arra vágyott, s természettel kapcsolatos képei, hasonlatai is valahogyan mindig oda mutatnak vissza. Serdülőkorának legszebb éveit élte le ott, noha Bukarestben született, és a Pitesti-en törtött iskolai esztendők után Párizsban szerzett oklevelet, bár nem valamely irodalmi-nyelvészeti vagy művészeti főiskolán, amint az várható volna, hanem a jogi karon.
Hazatérte után hamarosan körülveszi a költői hírnév. Verseit mindenfelé közlik, olvassák, szavalják, megzenésítik, mert közvetlennek, közérthetőnek, bár meglepőnek tartják kifejezésmódját és modorát. Valóságos divatot teremt - vagy teremtenek csodálói - nem csupán művei, de személye körül is. Igaz, hogy a szerkesztőségekben, az irodalmi kávéházak asztalainál, színházi irodákban és öltözőkben, felolvasó dobogón már megjelenésével - tekintélyes alak, kissé homlokára hulló fürtök, színes nyakkendők, még színesebb sálak - magára vonja a közfigyelmet, és ezt kedvessége, közvetlensége, barátságos mivolta révén meg is tudja őrizni.
Noha költészetében a szimbolizmus követőjének vallotta magát, alkatában romantikus vonások uralkodnak, melyek megkönnyítették, sőt megteremtették az olvasóval való szinte testközeli kapcsolatokat.
Könyveit mohón szétkapkodták, felolvasásain zsúfolt termek várták, nyilvános helyeken érdeklődő pillantások kísérték, irodalmi, művészi és színházi körökben pedig megszámlálhatatlan barátja akadt. Irigye és ellensége is, persze. Ő különösen a képzőművészetket, leginkább a festőket szerette, nyilván műveik miatt, mert - anyagi lehetőségeihez mérten - maga is szorgos műgyűjtő volt.
Elismerésben sohasem szűkölködött. Gáncsban sem. Megkapta a költészet nemzeti nagydíját. Jó ideig igazgatta az ország első színházát Bukarestben. Később művészetügyi vezérigazgatónak nevezték ki. Prózát is írt - elbeszéléseket, regényeket. Darabjait annak idején a színházak szívesen és gyakran játszották. Igazi hírnevét mégis verseivel alapozta meg. Ezek biztosítanak neki helyet a román irodalom újabb kori történetében. Vissza