"Nékem olyan asszony kell..."

Előszó

A „feleségképző akadémia'' előadásainak gondolata a kecskeméti református leánykör elnökétől, Boódor Rózsától származik. Mikor tervét elém terjesztette, első gondolatom ez volt: jó lesz, mert a „Rózsi néni" szivéből jön. Áldott meleg szív, amely egy életen át leánylelkeket formált, mégis harmatos, üde, mosolygó és fiatal maradt.
Csakhamar rájöttünk arra, hogy az elgondolás jobb a jónál. Először nem akartunk mást, mint elbeszélgetni leányainkkal a házasság kérdéseiről. Elbeszélgetni néha vidáman, kedélyesen, néha a lelkek mélységeit megérintő komolysággal. Már az első előadás „csalódást" hozott. Jöttek nemcsak leányok, de asszonyok, sőt férfiak is és a leánykör helyisége szűknek bizonyult. Nagyobb termet kellett keresnünk. A hallgatóság pedig kitartott még májusban is, ami Kecskeméten igen nagy dolog, mert a kert, a szőlő és a gyümölcsös vonzóerejével itt nehéz konkurrálni. Minden előadást egy-egy leányköri tag vezetett be. Ezek a bevezetések a leánylelkek napsugarát hintették az előadás útjára. Azután az előadás témájához simuló verseket szavalt egy leány. Magát az előadást vita követte, amely sokszor alig akart véget érni. Majd ismét egy leányköri tag foglalta össze a tanulságokat s mondott köszönetet az előadónak. Közben a sajtó is felfigyelt. Amerikai stílust emlegetett. A fővárosi lapok is hasábokat írtak a kezdeményezésről. Nap mint nap kaptam én is leveleket az ország minden tájáról leányoktól, asszonyoktól, lelkipásztoroktól, akik érdeklődtek az előadások iránt. Előadók is jelentkeztek, akiket azonban előre elkészített programunkba már nem tudtunk beosztani. Egy fővárosi ügyvéd felajánlotta, hogy válóperes tapasztalatait bocsátja rendelkezésünkre. A külföldi lapok is cikkeztek rólunk. Tudomásunk van arról, hogy e cikkek hatása alatt hasonló kezdeményezések történtek több helyen. Vissza