Nehéz titok

Előszó

Részlet a könyvből:

Buch úr, a bérautó-vállalat tulajdonosa hajnali három órakor arra ébredt, hogy viharos égzengés rázza az épületet és vízözönszerű eső veri az ablakokat . Az, hogy valaki, álmából fölébredve, csalódást érez-e vagy megkönnyebbülést, nemcsak az álomra jellemző, hanem az emberre is és Buch úr azok közé a rideg üzletemberek közé tartozott, akik nagyon szépeket tudnak álmodni. Ébredése tehát legtöbbször valami riadt kiábrándulással járt - de ilyen rémülettel, mint most még soha. Kint az őszi éjszakában a legszörnyűbb nyári zivatar tombolt: szüntelen villámlás hideg fénye reszketett a kihalt utcákon, pokoli üstdobok bömböltek a dideregve lapuló háztetők fölött és a szél, amely szirénázó üvöltéssel érkezett vijjogva táncolt a dróthuzalokon. Az eső pedig ömlött. Buch úr remegve ült fel, papucsot húzott, meggyújtotta a villanyt és öltözködni kezdett. Vannak, akik ilyenkor még mélyebben bújnak az ágyba és fejükre rántják a takarót. De ennek semmi értelme sincs. Ha a villám beüt az épületbe és felgyújtja, az ember legyen készen arra, hogy meneküljön és mentse a garázsból, ami menthető. Az égzengés pedig egyre közeledik, a villámlás és a mennydörgés között mindig rövidebb idő telik el, ami annyit jelent, hogy a kavargó felhők nagyon alacsonyan száguldoznak.
Ekkor hirtelenül olyan hang szólalt meg, ami más, rendes körülmények között egészen természetes, most azonban, ebben a feszült hangulatban, dermesztő volt. Vissza