Nehéz idők

Előszó

Dickens már kisgyermek korában mulattatta a felnőtteket. Az asztal tetejére állították; énekelt, fintorgott, kalandregények hőseit játszotta. Élete végén, ezüstös szakállal ismét megjelenik ez a gyerek. Fergeteges tapsok közt, lázas felolvasó körutakon játsza a regényeit; elsápad, kivörösödik, vénkisasszonnyá, félbolonddá, aljassá és magasztossá válik a dobogón. S a szemtanuk szerint főleg a mellékalakokban remekel, őt magát is epizódista hősei mulattatják a legjobban. «Oh, Dickens úr» mondta egyszer egy öreg, kopott színész, «ha nem írta volna azokat a könyveit, nagy színész lett volna magából!»
Ez a színészvér már gyerekkorában maga keresi a kenyerét. A nyomor váratlanul szakadt a családra. Olaszországban Dickens beállt volna vándorszínésznek. Angliában bedugták egy gyárba, címkét ragasztani. Ezt a címkeragasztó kisfiút később megírta a Copperfield Dávidban. A csodával határos, hogy kiszabadult ebből a pokolból. De kiszabadult, sietve összeszedett egy kis tudományt s beállt újságírónak. Így került a külváros gyermeke az irodalom kültelkére. Huszonegy éves korában kezdett irogatni, félénken, szinte gyanútlanul. Huszonnégy éves korában jelent meg első könyve, a jelentéktelen Sketches by Boz. A témák már elárulják a későbbi akrobatikus tréfacsinálót, mint az első nevetések a vándorszínész igazi szerepkörét és országos hivatását. Dickens a kezén járt legszívesebben; így jött be az irodalomba. A témák elárulják a hajlamait, megvillantják a londoni utcák ködlovagját, de maga az írás még nem árulja el az óriást, őstehetség volt; nem tudta, hogy mekkora szellem szorong benne. A pecsétet egy kiadói megrendelés tépte le a palackról: a szellem munka közben szökött fel a magasba. A látvány a nézőket is, őt is elképesztette; mindenesetre ő szokta meg a leghamarább. Ez a kiadói megrendelés a Pickwick Klub volt. Folytatásokban jelent meg, az eredeti terv szerint egy tréfás rajzsorozat kísérőszövege gyanánt. Vissza