Előszó
Egy kis mellékutcába baktattam éppen a Piccadilly és a Jermyn Street között, mikor hosszú idő után Biddulph-fal találkoztam. Bár én ismertem meg először, semmiképen sem kerülhettem volna el....
Tovább
Előszó
Egy kis mellékutcába baktattam éppen a Piccadilly és a Jermyn Street között, mikor hosszú idő után Biddulph-fal találkoztam. Bár én ismertem meg először, semmiképen sem kerülhettem volna el. Megállt, már azt reméltem, hogy sikerült szerencsésen elillannom.
- Maitland! - kiáltotta.
Mit volt mit tenni, megálltam és visszafordultam.
- Jó napot - köszöntöttem.
- Azt hittem, hogy Ausztráliában turnézik - mondta. Kezet nyújtott és tekintete közben végigsiklott arcomon és ruhámon.
- Már három hónapja idehaza vagyok - feleltem.
- Még mindig a külügyminisztériumban dolgozik?
- Igen - nevetett vidáman. - Míg maga távoli pálmák és dzsungelek árnyékában vándorolt, az én íróasztalomat szüntelenül elborították a Brit birodalom ügyei. Dehát már-már megszoktam, hogy örökké ilyen nagyfontosságú ügyeket intézzek.
- Úgy veszem észre, nem viselték meg különösebben az országos gondok.
Biddulph vállatvont.
- És gondolja, hogy ennyivel beérem? Sajnos, az íróasztalom mellett semmi vadregényes kaland, semmi izgalom nem lehet az osztályrészem. Nyugalom és egyformaság, mindennap ugyanaz a munka. Ez a mindennapi kenyerem. A mindennapi kenyér és a nyugalom - ez sem hozzátettem: - Másik, sokkal jobb ruhám is van odahaza.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal